Karácsonykor is jól (l)eszek!

Kilók ellen mi használ?

Láthatatlan kalóriák

Azt még megeszed?

Mindent meg kell enni, ami a tányéron van?


Ki lehet az ételt dobni?
Egy ősi hiedelem, ami nagyon sok emberben él, anyáinktól, nagyanyáinktól megkaptuk gyerekként az útmutatást, hogy mindent meg kell enni, ami a tányéron van, hogy ételt kidobni pazarlás, sőt egyenesen bűn, hiszen az étel fontos, érték. És valóban így volt ez akkor, és így van most is, az étel érték. Egy dolog változott, hogy sokkal könnyebben és sokkal több étel hozzáférhető most, mint bármikor az emberiség történelme folyamán.

Érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek az étel kidobásáról, ezért készítettem egy kérdőívet, ahol közel százan válaszoltak az evéssel és az evés pszichológiájával kapcsolatos kérdéseimre.
Az étel kidobását két kérdésben vizsgáltam, az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy mi történik abban az esetben, ha marad pár falat a tányérján miután jól lakott. A másikban arra kérdeztem rá, hogy ha gyermeke hagy meg pár falatot azzal mi történik. A válaszok több, mint érdekesek voltak. A saját maradékot a válaszadók csupán 5 %-a dobta ki, míg a gyermekét több mint 30%-uk.

Ez azt jelentheti, hogy a szüleink intelmei még bennünk élnek, rossz érzést okoz kidobni az ételt, de ahogy a terápiás beszélgetéseimben is kiderül, már nem jelenik meg annyira nyíltan ez a tiltás, inkább csak egy tudattalan késztetésként jelentkezik. Hatásának gyöngülése ott látszik a legjobban, hogy a gyermekeknek már nem adjuk át ezt a tiltást, a válaszadók csupán 3%-a várta el a gyermekétől, hogy akkor is egye meg a maradékot, ha már jól lakott. (Ezzel szemben 30%-uk megette a gyereke meghagyott ételét!)

Ez egyszerre jó és rossz hír. A jó hír az, hogy ha nem történik változás a világ élelmezési ellátottságában, akkor egy-két generáció alatt adaptálódunk az elegendő mennyiségű élelemhez és megszűnik a belső késztetés a tartalékok felhalmozására, a túlevés ilyen formájában.

A rossz hír az, hogy mi nem egy-két generáció múlva élünk, hanem most. Amikor már nem biztos, hogy a fülünkbe cseng a szülői intelem, hogy “edd meg, mert Afrikában éheznek/hogy inkább kárba, mint pocsékba….” de belül valahol érezzük, hogy nem helyes, ha nem üres a tányér, nem helyes ha az étel a kukába kerül. Csakhogy ezt a belső érzetet megfogalmazni nem mindig egyszerű. Így inkább marad a túlevés, egy-két, vagy akár több falattal, aminek következménye, hogy elnyomjuk magunkban azt az egészséges testérzetet, ami jelzi, ha jóllaktunk. Emiatt egyre többet eszünk, és szép fokozatosan hízni kezdünk.

Ennek nem kell így lennie. Sokan maguktól is ráébrednek erre és tudatosan tesznek az ellen, hogy megszüntessék  a késztetést a felesleges étel elfogyasztására. Másoknak kell egy kis idő, egy kis segítség, hogy ráébredjenek erre. Ehhez szeretnék most én is pár gondolattal, feladattal hozzájárulni:

1, Figyeld meg az étkezéseid! Hagysz maradékot? Érzed mikor laktál jól, mikor elég? Meg tudsz akkor állni? – válaszolj őszintén ezekre a kérdésekre az elmúlt egy hét étkezéseit figyelembe véve.

2, Hagyj maradékot! Ne sokat, csak pár falatot, annyit, amennyit elrakni már nincs értelme, és ha kidobod, se lesz akkora környezetkárosító hatása, hogy azonnal kihaljanak a bálnák. – Dobd ki ezt a maradékot a kukába. Figyeld az érzelmeidet, gondolataidat. Mit élsz át? Mik fogalmazódnak meg benned? Mit gondolsz, mit mondana anyukád, nagymamád, más számodra meghatározó felmenőd, ha látná mit teszel?

3, Főzz kevesebbet, szedj kevesebbet, használj kisebb tányért! Az esetek többségében a szemünk határozza meg mennyit eszünk. Használd ki ezt az illúziót, legyen tele a tányér, csak a mérete legyen kisebb. Az adagok fokozatos csökkentésével hatalmas eredményeket lehet elérni.

4, Ha kell, kérj segítséget! Ha úgy érzed, nem te uralod az étkezésed, az evés csak úgy megtörténik veled, nehezedre esik megállni, mikor tele vagy, kérj szakértő segítséget. Van amikor magától nehezebben indul be a változás, de egy jó szakember jó időben nagyot lendíthet a folyamaton. Ne szégyelld, ha nem megy egyedül, kezdj el dolgozni magadon, mert később se lesz könnyebb.

Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!

A szoptatás hizlal?

El lehet hízni szoptatás alatt

A szoptatás hizlal?

A szoptatás alatt híztam meg. Nem értem, mindenki azt mondta, hogy fogyott a szoptatás alatt, én még egy csomó pluszt szedtem fel, hogy van ez?!?


Ezt a kérdést sokszor felteszik nekem konzultációkon. Végül is, az első pár hónap a babával igen megerőltető, igénybe veszi a testet és a lelket, az lenne a minimum, hogy legalább fogyjunk le tőle.
De akkor miért nem megy?

A szoptatás önmagában nem hizlal, sőt, az anyatej előállítása és továbbítása is energiát igényel (kb napi 500 kalóriát), tehát logikus lenne, hogy fogyjunk tőle. Abban az esetben valóban logikus lenne, ha a napi kalóriabevitelünk nagyjából megfelelne az átlagos napi kalóriaigényünknek.

Nem a szoptatás hizlal, hanem a fáradtság, ami a kisgyerekes lét természetes velejárója.

A fáradtság egy nagyon alattomos dolog, mert több irányból támadva vezethet túlevéshez:
1. Ha fáradt vagy, kevésbé tudod kontrollálni magad. A tudatos kontroll jó figyelmi képességet követel meg, ha fáradtak vagyunk, ez nem, vagy nehezebben megy. Épp ezért könnyebb belecsúszni olyanokba, hogy nem veszed észre, ha tele vagy, túleszed magad. Vagy épp megkívánsz valamit, (általában egészségtelen ételt) és nincs erőd racionálisan végiggondolni, hogy nem tesz jót és nem is erre van szükséged, könnyebben elcsábulsz a finom falatoknak.

2. Ha fáradt vagy, a szervezetednek alacsony az energiaszintje, több energiára van szüksége, de ha pihenésből nem tud szerezni, akkor máshonnan próbál. Evésből, méghozzá a leggyorsabban hozzáférhető energiát kívánja ilyenkor, a cukrokat, szénhidrátokat.

3. Ha fáradt vagy és nem tudsz pihenni, felborul a szervezetedben a melatonin (alváshormon) szintje, ami hatással van a cukoranyagcserére és állandó éhségérzet kialakulásához vezethet.

4. Nincs energiád főzni, emiatt könnyebben eszel hideget, vagy félkész kajákat.


Tehát többet eszel, méghozzá jellemzően cukrosat, vagy gyorsan felszívódó szénhidrátokat (csoki, péksüti…. ) és azt tapasztalod, hogy hízol fogyás helyett.
Ha már odáig eljutottál, hogy ezt a folyamatot felismered, jó úton haladsz!

Amire figyelned kell:

  • Nem lehet elégszer hangsúlyozni a megfelelő minőségű és mennyiségű pihenést. Sajnos azonban a gyereknek hiába mondjuk, hogy ne kelljen óránként, mert anyának aludnia kell, hogy ne hízzon bálna nagyságúra, a gyereket ez a legkevésbé sem hatja meg.
  • Ettől függetlenül, próbálj lehetőséget teremteni magadnak a pihenésre. Ha tudsz kérj segítséget, ha nem tudsz, tanulj meg segítséget kérni, kell, tényleg kell, hosszú távon sok előnyöd származik belőle. Semmit nem kell egyedül végigcsinálnod, az ember társas lény, erről ne feledkezz meg.
  • Ne vedd magad komolyan! A kisgyerekes lét egy átmeneti időszak, mire 18 éves lesz, jó eséllyel átalussza majd az éjszakát, de legalábbis nem ébreszt fel, ha felkelt. 🙂 Nevess minél többet, mindenfélén, igen, a saját hibáidon is.
  • Próbálj figyelni a minőségi táplálkozásra, a túl sok gyorsan felszívódó szénhidrát, a vitaminhiány, az egyoldalú táplálkozás mind rontja az alvásod minőségét. Bármennyit pihensz, az alvás jó minősége az, amitől nem fogod folyton fáradtnak érezni magad.

Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!

Nem vagy szar alak!

Lehets jól! leaskovics Andrea táplálkozás pszichológus

Nem vagy szar alak!

Rettentően felbosszantottam magam, pár napja update Norbi közölte, hogy aki nem tud lemondani a szénhidrátról az jellemgyenge, aztán tegnap a családineten közölték a mentálisan erős szülő ismérveit.
Egyik elvárásnak sem egyszerű megfelelni, és nem is hiszem, hogy kellene. Ha jó passzban vagy, rándítasz egyet a válladon, hogy megint egy baromság az interneten és kész.

De nálam azok az emberek fordulnak meg, akik éppen nincsenek jó passzban. Akik elolvasva egy ilyen írást, lelkiismeret furdalást, bűntudatot, önvádat éreznek és még mélyebbre süllyednek. Szar embernek érzik magukat tőle, egyszerűen csak mert érzékeny állapotában vannak.

Ha nem tudod Norbi diétáját tartani, vagy bárki másét, az valószínűleg azt jelenti, hogy valamilyen érzelmi kötelék köt a túlevéshez. Hogy a problémamegoldó eszköztáradban a túlevés, mint kompenzáció, elég előkelő helyen szerepel.
Hiába is küzdenél bármilyen diétával, az első nagyobb stresszhelyetben jó eséllyel újra túlennéd magad.
Először az alapproblémádon érdemes javítani, utána diétázhatsz, ha akarsz.

Norbinak és a többi önjelölt megmondóembernek pedig üzenem, hogy gondolkozzon és érezzen! Mielőtt posztol valami baromságot, gondolja át, hogy milyen érzést válthat ki az emberekből!

Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!