Bejegyzések
LifeTilt
Reggel szólt a telefonomon a youtube, hogy talált nekem olyan videót, ami érdekes lehet. Mikor megláttam, hogy nem a KerekMese töltött fel újabb agyzsibbasztó borzalmat (Ne hagyd a gyerekedet felügyelet nélkül játszani a telefonodon!), hanem a Fenékformáló 2 ajándékozott meg újabb tartalommal, kíváncsian kattintottam.
Azt szeretem ezekben a videókban, hogy őszinték. Az a drága lány (nem néztem utána a nevének, elnézést) nem vigyorog könnyedén, ezer fogas műmosollyal a kamerába, hanem látszik, hogy keményen dolgozik. Együtt tudok érezni vele, nem kell utálnom azért mert én már köpöm ki a tüdőmet és remeg minden porcikám, ő meg csak mosolyog, még csak nem is liheg. Nem, itt nem áltatnak ilyesmivel, ez itt kőkemény meló kéremszépen, amiért cserébe kőkemény popsi jár.
Persze csak, ha jól eszel. És Balogh Tomi itt is őszinte, szigorú étrend van, aminek követése elengedhetetlen a teljes sikerhez. Vannak táplélkiegészítők, esetünkben ezek sem elhanyagolhatók, hiszen a cél komoly. És vannak lelkes követők, akik komolyan veszik, csinálják és fogynak, izmosodnak, csodásan néznek ki, nem győzök ámulni az átalakulásokon. Szinte kedvet kapok, hogy belefogjak. Miért is ne? Hiszen keményen dolgozni én is tudok (konditeremben meg főleg), az önsanyargatásban meg egészen mesteri fokig is el tudok menni.
Tényleg, miért is nem kezdem el? Miért nem csinálok magamnak szupernő alakot?
Valahol itt jártak a gondolataim, mikor legkisebb gyerekem belehuppant az ölembe és sihuhút követelt a tornázó nénik helyett. Ránéztem, elmosolyodtam és elővettem a vonatos dobozt, építettünk, játszottunk, nevettünk és már nem is akartam edzeni. Vagyis de, csak nem úgy.
A túlevés szélsőségéből sokkal könnyebb az önsanyargatás szélsőségébe esni, mint megtanulni normálisan enni. Normálisan, azaz érzelmi állapotokat felismerve és az érzelmi evést teljesen elhagyva. Fogyni így is lehet, izmosodni sokkal kevésbe. De a sorrendet nem szabad szem elől téveszteni.
Ahogy a célt sem. Tudatosítani kell, hogy mi a célom ezzel az egésszel. És bár csodás lenne, az a feszes apró popsi és az a tökéletesen izmos alak, az árat már nem akarom megfizetni érte. Én ugyanis boldog szeretnék lenni, és ha a lelkem mélyére nézek és megkérdezem magamtól mitől lennék igazán boldog, a tökéletes alak nincs a válaszok között. Sok minden van, amit el akarok érni, amibe energiát akarok fektetni, amiért időt akarok áldozni és ami engem tényleg boldoggá tesz, foglalkozom inkább azokkal.
És mielőtt félreértenétek, nem nézem le, nem tartom kevesebbre azokat, akiknek ennyire fontos a külsejük. Csodálatos, értékes emberek és biztos vagyok benne, hogy nem a családjuktól veszik el az időt az edzésre, sőt, abban is biztos vagyok, hogy boldogabban és kiegyensúlyozottabbak attól, hogy a programot csináljál, ami kihat a párkapcsolatuk és a családjuk boldogságára is.
Egyszerűen arról van szó, hogy mielőtt hirtelen felindulásból elhatározod magad egy életforma, diéta, program mellett, előtte nézz a lelked mélyére és kérdezd meg magadtól, hogy mik azok a dolgok, amiktől boldog leszel?
Ha az izmos, formás testtől, akkor egy profi edző, egy jó program, és egy pontos étrend kell neked.
Ha csak normálisan akarsz enni, túlevések, érzelmi evések nélkül, akkor pedig kérj tőlem időpontot.
Fenék nap, őszintén, hitelesen. Minden tiszteletem az övé!
Tavaszi nagytakarítás
Elkezdtétek már a nagytakarítást?
Érdemes az otthonunk mellett a külsőnk, belsőnk, testünk lelkünk megtisztítására is odafigyelnünk!
Olvasd el legújabb írásom a Trendalelke női magazinban:
http://trendalelke.hu/index.php/szombat-eletmod-szepseg/item/1832-tavaszi-nagytakaritas-a-hazadtol-a-testeden-at-a-lelkedig
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
Azt még megeszed?
Mindent meg kell enni, ami a tányéron van?
Ki lehet az ételt dobni?
Egy ősi hiedelem, ami nagyon sok emberben él, anyáinktól, nagyanyáinktól megkaptuk gyerekként az útmutatást, hogy mindent meg kell enni, ami a tányéron van, hogy ételt kidobni pazarlás, sőt egyenesen bűn, hiszen az étel fontos, érték. És valóban így volt ez akkor, és így van most is, az étel érték. Egy dolog változott, hogy sokkal könnyebben és sokkal több étel hozzáférhető most, mint bármikor az emberiség történelme folyamán.
Érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek az étel kidobásáról, ezért készítettem egy kérdőívet, ahol közel százan válaszoltak az evéssel és az evés pszichológiájával kapcsolatos kérdéseimre.
Az étel kidobását két kérdésben vizsgáltam, az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy mi történik abban az esetben, ha marad pár falat a tányérján miután jól lakott. A másikban arra kérdeztem rá, hogy ha gyermeke hagy meg pár falatot azzal mi történik. A válaszok több, mint érdekesek voltak. A saját maradékot a válaszadók csupán 5 %-a dobta ki, míg a gyermekét több mint 30%-uk.
Ez azt jelentheti, hogy a szüleink intelmei még bennünk élnek, rossz érzést okoz kidobni az ételt, de ahogy a konzultációs beszélgetéseimben is kiderül, már nem jelenik meg annyira nyíltan ez a tiltás, inkább csak egy tudattalan késztetésként jelentkezik. Hatásának gyöngülése ott látszik a legjobban, hogy a gyermekeknek már nem adjuk át ezt a tiltást, a válaszadók csupán 3%-a várta el a gyermekétől, hogy akkor is egye meg a maradékot, ha már jól lakott. (Ezzel szemben 30%-uk megette a gyereke meghagyott ételét!)
Ez egyszerre jó és rossz hír. A jó hír az, hogy ha nem történik változás a világ élelmezési ellátottságában, akkor egy-két generáció alatt adaptálódunk az elegendő mennyiségű élelemhez és megszűnik a belső késztetés a tartalékok felhalmozására, a túlevés ilyen formájában.
A rossz hír az, hogy mi nem egy-két generáció múlva élünk, hanem most. Amikor már nem biztos, hogy a fülünkbe cseng a szülői intelem, hogy “edd meg, mert Afrikában éheznek/hogy inkább kárba, mint pocsékba….” de belül valahol érezzük, hogy nem helyes, ha nem üres a tányér, nem helyes ha az étel a kukába kerül. Csakhogy ezt a belső érzetet megfogalmazni nem mindig egyszerű. Így inkább marad a túlevés, egy-két, vagy akár több falattal, aminek következménye, hogy elnyomjuk magunkban azt az egészséges testérzetet, ami jelzi, ha jóllaktunk. Emiatt egyre többet eszünk, és szép fokozatosan hízni kezdünk.
Ennek nem kell így lennie. Sokan maguktól is ráébrednek erre és tudatosan tesznek az ellen, hogy megszüntessék a késztetést a felesleges étel elfogyasztására. Másoknak kell egy kis idő, egy kis segítség, hogy ráébredjenek erre. Ehhez szeretnék most én is pár gondolattal, feladattal hozzájárulni:
1, Figyeld meg az étkezéseid! Hagysz maradékot? Érzed mikor laktál jól, mikor elég? Meg tudsz akkor állni? – válaszolj őszintén ezekre a kérdésekre az elmúlt egy hét étkezéseit figyelembe véve.
2, Hagyj maradékot! Ne sokat, csak pár falatot, annyit, amennyit elrakni már nincs értelme, és ha kidobod, se lesz akkora környezetkárosító hatása, hogy azonnal kihaljanak a bálnák. – Dobd ki ezt a maradékot a kukába. Figyeld az érzelmeidet, gondolataidat. Mit élsz át? Mik fogalmazódnak meg benned? Mit gondolsz, mit mondana anyukád, nagymamád, más számodra meghatározó felmenőd, ha látná mit teszel?
3, Főzz kevesebbet, szedj kevesebbet, használj kisebb tányért! Az esetek többségében a szemünk határozza meg mennyit eszünk. Használd ki ezt az illúziót, legyen tele a tányér, csak a mérete legyen kisebb. Az adagok fokozatos csökkentésével hatalmas eredményeket lehet elérni.
4, Ha kell, kérj segítséget! Ha úgy érzed, nem te uralod az étkezésed, az evés csak úgy megtörténik veled, nehezedre esik megállni, mikor tele vagy, kérj szakértő segítséget. Van amikor magától nehezebben indul be a változás, de egy jó szakember jó időben nagyot lendíthet a folyamaton. Ne szégyelld, ha nem megy egyedül, kezdj el dolgozni magadon, mert később se lesz könnyebb.
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!