Szeress jól! – Üzenet a testedtől

Szia!

Én a tested vagyok. Tudod az a valaki, akire olyan szörnyülködve szoktál a tükörbe nézni. Akit folyton takargatsz, aki miatt sokszor kényelmetlenül érzed magad.
Az vagyok, akire nem megy fel a régi kedvenc gatyád, akin furcsán feszül a pólód. Az vagyok, aki elfárad, mikor fel kell másznia azon a sok lépcsőn, aki nem képes még arra sem, hogy lefussa azt a nyamvadt pár kilométert.

Tudom, megfogadtad az új évben minden más lesz. Diétázol keményen, és eljársz edzeni, nem hagyod, hogy puha és tohonya legyek. Idén már tényleg nincs kegyelem, odateszed magad, és nem hagyod, hogy löttyedt nyámnyila zsírgombóc legyek.

Bevallom, kicsit azért félek. Párszor végigcsináltuk már ezt  és minden alkalommal egyre távolabb kerültünk egymástól. Pedig emlékszel, régen mennyire jóban voltunk!
Én emlékszem mindenre. Én mindenre emlékszem, én őrzöm az emlékeidet,  életed minden pillanatában veled voltam, veled is maradok, amíg élek.

Először még nem is volt köztünk távolság, te és én, no meg az érzelmeid, mind egyek voltunk. Együtt éreztük anya kezének puha simogatását, élveztük bőre megnyugtató illatát. Közösen tanultunk meg járni, szaladni, micsoda kaland volt!

Emlékszel még, mikor fel akartál mászni, arra a fára és csúnyán lehorzsoltad a térded? Milyen hatalmasnak tűnt akkor az a fa, pár év múlva pedig bunkert építettünk rajta. Imádtam mikor gyermekként közösen tanultunk, kalandoztunk. A bringázások, az úszás, a korizások és még az a kósza próbálkozás is a gördeszkával, mind élénken élnek bennem. Csoda klassz volt fogócskázni, mikor úgy szaladtunk, hogy alig kaptunk levegőt, de meg nem álltunk volna, vagy mikor bújócskázás közben annyira izgultál, hogy a gyomrod liftezni kezdett.

A gyomrod akkor is liftezett, mikor Ő rád nézett, aztán meg a pillangók is ott voltak, ott bennem, amikor megcsókolt. Igen, az első csókodra is emlékszem, ahogy minden más elsőre, amit átéltél. Az első alkalomra mikor szerelmes voltál, szinte repültünk, ahogy az első csalódásra is, mikor napokig nem keltünk ki az ágyból, csak szenvedtünk, sajnáltuk magunkat és sírtunk.

Akkoriban valami megváltozott. Furcsán kezdtél velem viselkedni. Már nem voltál büszke rám, nem húztad ki magad a tükör előtt, hanem nyomkodtál, méregettél és azt mondtad miattam van minden. Hogy nem vagyok elég jó, elég szép, neki, neked. Távolodni kezdtünk….

Én továbbra is veled voltam, hűségesen szolgáltalak, megtettem minden tőlem telhetőt, sőt sokszor többet is. Hol a határaimat feszegetted, hol nem is foglalkoztál velem, ha eszedbe jutottam, csak azért, hogy elégedetlenkedj velem.

Nem figyeltél többé rám, pedig én jeleztem. Régen értetted, ha szóltam, hogy szükségem van folyadékra, élelemre, pihenésre, vagy épp, hogy elég lesz, hagyd abba. Aztán ez is megváltozott. Enned kellett, ha nem is kértél, el kell tüntetni mindent a tányérról, vagy épp azért, mert annyira ízlett, amit kóstoltál, hogy még akartál belőle, hiába közöltem, hogy sok lesz. Egy idő után már egyáltalán nem hallottad a hangom, nem értetted a jelzésem, bármilyen elkeseredetten is küzdöttem.

Én továbbra is itt vagyok neked. Figyelek rád, gondoskodom rólad, szolgállak, szeretlek, bármit is teszel.

Ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy szeress újra, szeress jól. Figyelj rám, értékelj, tisztelj, vedd észre mire van szükségem. Ne kínozz tovább kérlek, mert bár sokat elbírok, de félek, nem foglak tudni elég jól szolgálni, ha megnyomorítasz.
Mi lenne, ha ellenség helyett barátként tekintenél rám? Ha szövetségesek lehetnénk? Te és én, test és lélek, hisz összetartozunk, bárhogy küzdesz ellenem.

Adj tápláló ételeket, amik egészségessé tesznek, figyelj a mennyiségre a túl sok és a túl kevés is árt nekem. Mozgass meg rendszeresen, de csak fokozatosan, kíméletesen, ne várd el tőlem, hogy olyat tegyek, amire nem állok készen.  Pihenj eleget, hogy valóban tettre kész lehessek, a kávé nem pótolja az alvást, bármilyen jól is esik.
Kényeztess is néha, finom fürdővel, szaunával, krémekkel, csak vedd észre a jelzéseim, elmondod mi a jó nekem. Nevess, ölelj, szeress sokat! A boldogságod az én igazi éltetőerőm, amikor élvezed az életed, akkor tudok a leginkább szárnyalni veled.

Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattál és remélem tudod, bárhogy döntesz, bármit teszel velem, én továbbra is itt leszek neked.

Szeretettel üdvözöl:

A tested

A szerzőről:

Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.

Ismerd meg a JóLeszek Programok teljes kínálatát!