Amikor félünk attól, hogy minden rendben van
Amikor félünk attól, hogy minden rendben van….
Most jó, most jó az életem, jó benne lenni, megélni. Jól megy a kajálás vagy rendben vannak az emberi kapcsolataim vagy meg tudom élni a boldogságot, igazából mindegy is miért, a lényeg, hogy most tényleg jó nekem.
Csak a rettegés ne lenne. A tudat, hogy mindez múlandó, hiszen voltam már olyan sokszor lent, romlott már el annyi minden. Ezerféleképpen lehet mélyre kerülni, de én nem akarok. Mit tegyek?
Ez az a kérdés, amit olyan sokszor megkapok, mikor elkezdenek jól alakulni a dolgok. Szorongás attól, hogy a jónak vége szakad.
És épp ez a szorongás az, ami az első pici méregcsepp, az első lépcsőfok lefelé. Ilyenkor, ahelyett, hogy élveznénk a jót, hogy hálásak lennénk azért, amink épp megvan újra a negatív dolgokra kezdünk fókuszálni. Kritikusabbak leszünk magunkkal és másokkal is, és egyre több apróságban kezdünk veszélyre utaló jeleket felfedezni. Egyenes az út a régi rossz viselkedésminták visszatérésének.
Hogy ilyenkor mit tegyünk?
Az első, hogy dicsérjük meg magunkat! Igazán büszkék lehetünk, hisz felálltunk, elértünk valamit, eljutottunk valahova és végre észrevettük, hogy most jó.
Legyünk hálásak magunknak és mindazoknak, akik segítettek eljutni idáig. A hála a legerősebb pozitív érzelmünk. Merjük megélni minél gyakrabban.
Azért is köszönetet mondhatunk magunknak, hogy észrevettük, hogy a szorongás is megérkezett. Ezek szerint figyelünk a bennünk megjelenő érzelmekre, a tudatalattink üzeneteire, ez fontos. Még akkor is, ha a tudatalattinak nincs mindig igaza.
Ezért következő lépés saját magunk megnyugtatása, biztonságba helyezése legyen:
„Tudom, érzem, hogy most aggódok a jövő miatt, és ez teljesen természetes. Sokszor romlottak már el a dolgok, érthető, hogy félek. De most tudatosan itt vagyok magam mellett. Igyekszem élvezni a jó dolgokat, megengedni magamnak a hálát és a boldogságot, megelégszem azzal, hogy most jó. „
Végül azt is érdemes tudatosítanunk, hogy nem lesz mindig minden tökéletes, hogy jöhetnek nehezebb napok, megbillenések, félreértések, nagyobb stresszhelyzetben elkövetett bakik, de nem kell, hogy ezek végérvényesen tönkretegyenek mindent.
Kerüljük a szélsőséges mindent vagy semmit gondolatokat. Idézzünk fel minél több olyan emléket, ahol egy konfliktust, nehezebb helyzetet, mindenki számára megnyugtató módon tudtunk megoldani. Képesek vagyunk rá. Most is képesek leszünk.
Lehet, hogy elromlik, hogy majd jön valami rossz, ami megbillent, de az csak egy lehetséges jövő és akkor is képesek leszünk felállni. Levonni a tanulságokat, szélsőségektől mentesen, magunkról jól gondoskodva megoldani a problémánkat. Hiszen ez is a tanulási folyamat része.
Most viszont most van. Mosollyal, sikerrel, elégedettséggel, könnyedséggel, engedjük meg magunknak, hogy megéljük, hogy élvezzük, mert erre is képesek vagyunk.
A szerzőről:
Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus, fogyókúrás terapeuta. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.
Kérdésed van?
Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!