Laza december, nyugis karácsony

Képzeld, decemberben már alig fogok dolgozni! Évek óta tudatosan törekszem rá, hogy az év utolsó hónapját a körülményekhez képest a lehető legnagyobb nyugalomban töltsem. Hogy miért? Elmesélem…

Mielőtt gyermekeim születtek volna, nem foglalkoztam a karácsonnyal. Azon kívül, hogy van egy csomó süti, lehet forraltborozni, megyünk rokonokhoz és végre nincs vizsgaidőszak nem sokat jelentett az ünnep. Vettem pár ajándékot, mert így illik, túl sokszor túlettem magam, aztán vártam, hogy túlessünk az egészen.

Miután édesanya lettem fokozatosan változott az ünnepekhez való hozzáállásom is. Eleinte rápörögtem a tökéletes karácsonyra. November közepétől ráhangolódás címszóval karácsonyi dalokat hallgattam. Listákat írtam az ajándékokról, megjátszott lelkesedéssel csicsáztam a lakást, szinte naponta sütiket sütöttem (és megettem), és vártam, hogy a nagy igyekezetemtől a családom repessen a boldogságtól. Nem repesett, én csalódtam (most leírjam, hogy ettem?), inkább tanultam, dolgoztam.
December közepére csömöröm lett mindenből, visszatértem a régi üzemmódba és vártam, hogy túlessünk az egészen. Majd az újév elején konstatáltam, hogy a karácsonyi varázshoz még mindig nem értek.

A munkámhoz viszont értek, és szuperül bele lehet temetkezni, hogy ne derüljön ki egyéb hiányosságom, így a következő években a decembert egyre több melóval zsúfoltam tele. Amivel nem számoltam, az, hogy a gyerekek programjai és igényei is sokasodnak.

Karácsonyi műsorok, adventi vásár, koszorúkötés az egyik oldalon, menjünk korizni, anya én ezt kérem karácsonyra, süssünk sütit, készítsünk díszeket a másikon.

Hoho! Ez lesz amit kerestem! Lelkesedtem végre és megpróbáltam a lehetetlent, a saját zsúfolt napirendem és a gyerekek programjait és igényeit egybesűríteni. Nem sikerült. A végére mindenki feszült és elégedetlen lett.

Ezen az újéven nem elégedtem meg annyival, hogy elfogadjam, erre nem vagyok képes. Azt is tudni akartam, miért. Önvizsgálatba kezdtem, terápiába vittem, forgattam sokféleképpen és összeraktam, hogy nekem miért nem megy. Felfedeztem a saját irreális elvárásaimat, mások magamra vett elvárásait, és azokat a vágyaimat, amiket a gyerekeimen akartam levezetni. Miután helyre kerültek a dolgok, kikristályosodott a karácsonyhoz való viszonyom. Hálás voltam és boldog, kicsit megkésett karácsonyi csoda volt, de most is mosolygok, ha rágondolok.

Azóta decemberben alig dolgozok, a hétvégéimet a családdal és a barátaimmal töltöm. Nem díszítek giccsesen, csak ha kifejezetten ahhoz van kedvem, nem főzök, sütök sokfélét, csak ha családilag úgy döntünk, hogy van kedvünk hozzá. Korizunk, kézműveskedünk, mesélük, olvasunk, pihenünk, de leginkább együtt vagyunk.

Épp ezért decemberben új programot sem indítok, és arra kérlek, ha csak nem valamiért különösen indokolt, te se ebben a hónapban add életmódváltásra a fejed. Viszont figyeld magad, olvass, tanulj önmagadról, ha van kedved, időd. Rengeteg szuper, könyv, előadás van, melyek segíthetnek téged ebben.
Ha a túlevésről, érzelmi evésről szeretnél tudást gyűjteni, nézd meg elérhető termékeimet és válassz kedvedre 🙂