Soha többé nem fogok sajttortát enni és ebbe tuti belehalok!

Pánikolva ébredtem valamelyik hajnalban és csak arra tudtam gondolni, mekkora bajba keverem magam. Le kell mondjak minden édességről, kordában kell tartanom vágyaimat, meg kell váljak számomra oly fontos finomságokról.

Szerencsére ekkor felsírt a fiam és kizökkentett ebből a beszűkült tudatállapotomból. Az a pár méter séta a gyerekszobáig pont elég volt ahhoz, hogy észhez térjek. Egyrészt nincs semmi tragédia, nem a fél karomat készülök levágatni, és nem is egy hozzátartozómat vesztem el. Másrészt szó sem volt soha arról, hogy örökre le kelljen mondanom bármiről.

De akkor mi ez az egész?

Először is az egyre közeledő kezdődátum miatt kegyetlen illúzióba taszítottam magam. Most kell még kiélnem tiltott vágyaimat, mert pár nap múlva megváltozik minden. Tiszta és egészséges ételeket fogok enni, életemet a harmónia és a béke fogja uralni, és soha többé nem kívánok egészségtelen vackokat enni. Lássuk be, ez tömény baromság.
Onnan indul, hogy soha senki nem mondott, ígért, várt el ilyet. De úgy tűnik van a fejemben egy képzet, hogy milyenek az “egészséges” emberek, akik közé én is be akarok kerülni. Félek, hogy ha továbbra is kívánni és fogyasztani fogom a nem egészségesnek címkézett ételeket, akkor kivet vagy kinéz magából az egyébként csak az elmémben létező, egészséges emberek halmaza.  Már megint a kiközösítéstől való félelem és a megfelelési vágy.

Attól félek, hogy nem tudom megugrani a lécet és továbbra is akarom majd azokat a kajákat. De mióta baj, hogy néha édességet akarok enni?

Itt most megragadom az alkalmat, hogy elmondjam nem vagyok nagy édességfogyasztó, van pár süti, amit különösen szeretek, de abból sem szoktam vállalhatatlanul sokat megenni. Nem esik nehezemre akár teljesen jó állapotú sütit sem kidobni és nem szoktam egész tábla csokikat megenni. (Ugyanez a rizseslecsóra nem igaz, de erről nem most beszélünk.)

Tehát, ha nem gyöngém az édesség, mégis miért félek, hogy nem ehetek többé? Főleg, hogy soha szó sem volt róla, hogy ne ehetnék többé…

Mert magamban tiltólistára tettem. Mikor elkezdtem írni a füzetet és figyelni az étkezéseimet, minden nasi alkalmával megjegyeztem, hogy ezt hamarosan tilos lesz. És mit kívánhatnék jobban, mint azt, ami tilos? Beleestem a “bűnös élvezet” csapdájába. Még addig gyorsan sokat enni, amíg szabad, aztán úgyis lefogyom. Tény, hogy egyszerűbb lenne, ha nem kellene később lefogynom, mert mondjuk nem faltam volna be. De mégis miért tilos és főleg bűnös?

Embert ölni bűn, lopni bűn, de tortát enni egészen biztosan nem az.  Ezt mindig elmondom, mert a diétaipar csodás marketinggépezete átmosta az agyunkat, hogy eladhassa teljesen felesleges, reméljük nem mérgező, bűntelenül élvezhető vackait. Úgy tűnik, hogy még én is bedőlök neki. Szóval csokit enni nem tilos és végképp nem bűn. Fogok még tortát enni, ha akarok. És jelenleg teljesen biztos vagyok benne, hogy később is akarni fogok.

A bűnös: Sajttorta!

Mert a tortára néha szükség van, ahogy kávéra, csokira, esetenként fröccsre vagy vodkára is, mikor mire.  Ezektől a csodaszerektől várom, hogy életem megoldódjon, legalábbis, hogy pillanatnyilag jobban legyek. Mennyivel egyszerűbb egy külső mankót bevetni, ahelyett, hogy valóban tennék azért, hogy jobban érezzem magam. Meginni egy kávét, vagy csinálni pár frissítő tornagyakorlatot. A tornától leszek frissebb és a kávét választom. Inni egy fröccsöt vagy meditálni, imádkozni a lelki nyugalmamért.

A külső segítség gyorsabb, kevesebb energiát igényel és a hatékonyság illúziójával van felvértezve. Ráadásul, ha valamiért nem működik, mondhatom, hogy most valamiért  nem hat, nem működik, pedig én tényleg megpróbáltam.

És én ezt akarom eldobni magamtól?
Na ez tényleg para. Amikor csütörtökön elkezdem a programot egy jó darabig kénytelen leszek azzal szembesülni, hogy nem nyúlhatok a mankóimhoz. Kénytelen leszek nélkülük teljes életet élni. Csináltam már, tudom, hogy lehetséges, sőt élvezetes, a kényelem elvesztése mégis szorongással tölt el.

Ez az a szorongás, amit tudomásul kell venni, aztán meg figyelmen kívül. Olyan, mint mikor ideges voltam egy vizsga miatt, tudom, hogy félek, mert nehéz a feladat, de megcsinálom, mert képes vagyok rá, a félelem meg útközben egyszercsak eltűnik. Így lesz most is. Tudom.

Hogy még mi minden lesz? Holnap az elvárásokkal folytatom.

Biztatáshoz nyomj egy like-ot! Neked mik az életmódváltással kapcsolatos félelmeid? Ha van kedved oszd meg saját tapasztalatodat velünk! (Ha van egy tuti sajttorta recepted, annak is örülök 😀 )

Tetszett? Oszd meg!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..