Szorongás és a túlevés

A túlevés és az érzelmi evés kiváltója sokféle érzelem lehet.  De van kettő, ami szinte minden túlevőnél jelentkezik. Az egyik a stressz, a másik pedig a szorongás.

A stresszről, stresszevésről rengeteget beszéltünk már, de a szorongás, valahogy nem került szóba.

Ilyen rafinált kis szerzet ez a szorongás, szeret eltűnni, láthatatlanná válni, kerüli a figyelmet és a háttérből irányít. A legtöbbször észre se vesszük, hogy szorongunk, inkább csak azt, hogy valami nem jó.

A szorongás lelki és fizikai érzeteit a „valahol valami nem jó” érzéssel lehetne körülírni.

Gyomor környékén egy kellemetlen érzés, ami fokozatosan szétterjed a mellkasba, torokba, közben elgyengülnek a végtagok és a világ egyre sötétebbnek, reménytelenebbnek válik.

Ez általában nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, hanem fokozatosan, szinte észrevétlenül lesz egyre erősebb. Mivel azonosítani nem tudjuk, csak a kellemetlen érzést érezzük, igyekszünk valamit kezdeni vele, hogy elmúljon.

Számos káros módon lehet tompítani a szorongás érzését: dohányzás, alkohol, tudatmódosító szerek (legállis, pl nyugtató és illegális), vagy épp a passzivitásba való menekülés (tetszőleges monitor bámulása, sorozat, filmek, Facebook vagy bármi másra „szakadás”).

Ilyenkor tulajdonképpen az történik, hogy bár a szorongás továbbra is jelen van, de a figyelmünket vagy kikapcsoljuk, vagy más irányba tereljük, hogy ne érezzük annyira zavarónak.

De mégis, mi a szösz ez a szorongás, és miért ilyen nehéz a nyomára bukkanni?

Képzeld el, hogy sétálsz az erdőben, két dolgot is látsz. Ha jobbra nézel, csodás virágos rétet, ha balra, akkor egy medvét. Melyiket fogod megjegyezni? Melyik emlék marad meg élesebben és erősebben a fejedben?
Igen, a medve. És ennek roppant egyszerű evolúciós oka van. Az agyunk arra lett programozva, hogy életben tartson bennünket. Vagyis, hogy kerüljünk el minden olyan helyzetet, ahol medve van. Vagy lehet. Mert, ha egyszer is megláttunk egy medvét, utána már az árnyékától, vagyis annak a lehetőségétől, hogy újra szembetalálkozhatunk eggyel, menekülni fogunk.

Ez eddig egy egyszerű félelem. Félek a medvétől, tök jogos.

De mitől szorongok?

A medve árnyékától. Ami nem is biztos, hogy a medvéé. De biztos, ami biztos, jobb lesz menekülni. Ez a kulcsszó: menekülni.

Ha van egy félelmünk és nem tudunk elmenekülni előle, az előbb utóbb annyira kellemetlen lesz, hogy a tudatunk a tudatalattiba száműzi.
Csakhogy attól, hogy valamit eldugunk, az még nem szűnik meg létezni. Továbbra is félünk, csak azt már nem tudjuk, hogy mitől. Na ez a szorongás.

Maradjunk a medvés példánál: szerintem egy medve árnyékát láttam. Csak épp nem tudok elmenekülni. Itt az erdő, itt élek, de azért para, hogy itt medvék vannak. Erős vagyok, nem félhetek, nem engedhetem meg magamnak, hogy féljek.
Viszont valamiért, minden árnyéktól összerezzenek. És egyre rosszabb lesz a kedvem. Mosolygás helyett feszült lesz az arcom, az izmaim állandó, szinte görcsös készenlétben. Tudatalatt várakozok, készülök a medvetámadásra.

Ami amúgy nem jön el.
Mert nem is járt soha medve az erdőben, az csak egy furcsa fának az árnyéka volt, amit medveárnyéknak hittem. De többé a közelébe se mentem, nehogy megtámadjon. Így aztán nem is derült ki, hogy nincs mitől félnem.

Így lett a vidám, természettel összhangban élő, táncoló, nevető erdőlakóból, egy feszült, idegbeteg, gyanakvó morcos lény. Mert nem engedi meg magának, hogy féljen. Így nem is tud szembenézni vele. Pedig csak így győzhet.

És hogy hogy jön ide az evés?

Amint már írtam, a szorongás érzést elfojtjuk. Többek között evéssel is remekül kordában tartható ideig-óráig. Ennek több oka is van:
1. A szorongás fizikai érzése az éhséghez nagyon hasonló. Gyomor tájékán egy bizonytalan, kellemetlen érzés, amit könnyű összetéveszteni az éhséggel (és az izgatottsággal is).

2. A rágás folyamata stresszoldó, nyugtató hatású. Tehát, már attól elkezdünk megnyugodni, ha mozog az állkapcsunk. (Fontos megjegyzés: az állkapcsunk mozgatásához nem kell ennünk, beszélni is elég hozzá.)

3. Az evés bekapcsolja a paraszimpatikus idegrendszert. Azaz a vér és a „test figyelme” a gyomor és az emésztőrendszer köré csoportosuk, végre lassulhat a pulzus és normalizálódhat a légzés. Tehát, emésztés közben természetes úton megnyugszunk. (Kivéve ha stressz hatására nem tudunk enni, ilyenkor győz a szimpatikus idegrendszer és az étel valamelyik oldalon gyorsan és kellemetlenül távozik.)

4. Az evés a biztonság illúzióját adja. Ez a legkorábbi élményeink egyike, meleg van és biztonság, én anya ölében és eszek (anyatejet vagy tápszert, tökéletesen mindegy). Stressz és szorongás esetén is jó visszatérni a biztonság egyik legősibb emlékéhez.

5. Amíg eszünk, nem gondolkodunk. Főleg a folyamatos csipegetés esetén. Járunk kelünk a lakásban, és figyelmünk egy részét arra fordítjuk, hogy mi mindent lehetne még megenni.
Mint egy vadászó, gyűjtögető ember. Ilyen helyzetben egy alapszorongás természetes érzés. Helyénvaló szorongást érzeni, nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat miatta.
Plusz mivel a figyelmünket a táplálékszerzés köti le, a tudatalattinknak sem kell aggódnia, hogy kiderül, hogy valójában felesleges dolgok miatt aggódik.

Ha állandóan csipegetnél valamit,
ha belül rosszul érzed magad,
ha úgy érzed elkopott a mosolyod,
akkor lehet, hogy szorongsz. Kicsit segítek, hogy elmúljon.

Az első és legfontosabb lépés az azonosítás.
Nem éhes, és nem dühös vagy, nem a kávé volt túl sok, hanem valami nem oké. Azonosítsd az érzést önmagadban.
Ha megtaláltad, mond ki hangosan: most szorongok. Minél többször azonosítod az érzést, kapod rajta magad, hogy szorongsz, annál kevésbé fogod összekeverni az éhséggel, vagy más testi, lelki érzettel.

Miután nyakon csípted, nézz szembe vele.
Tudom, hogy ijesztő, de szinte tuti, hogy nem medve lesz. Csak egy árnyék. Kérdezd meg magadtól, hogy igazából most mitől félsz? Mitől tartasz?

Kutass és gondolkodj, hogy mi elől menekülsz.

Ha megvan, először még csak az árnyékot fogod látni.
Ez még simán lehet, hogy rémisztő. De most jön a kulcs: szedd szét apró darabokra, vizsgáld meg és cáfold meg.
Hozz ellenpéldákat a saját életedből, bizonyítékokat arra, hogy sokkal nehezebb helyzeteken is túljutottál már.

De ha úgy érzed, nem megy. Ne habozz! Kérj szakértő (!) segítséget. Lehetőleg pszichológust keress. Igen, hazabeszélek, de fogfájással fogorvoshoz, szorongással pszichológushoz megyünk. Mert nem kencékre, pirulákra, csodaszerekre, varázslásra van szükséged.

Hanem megértő, biztonságos elfogadó közegre, amiben szembenézhetsz a saját szorongásoddal, és támaszra, hogy biztosan le tudd győzni.

Mert természetesen le tudod győzni. Képes vagy rá, ebben biztos vagyok. Ha pedig még többet szeretnél megtudni a stresszevésről, akkor az induló JóLeszek Tudatos érzelem- és stresszkezelés 4 hetes on-line programom neked szól.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!