Miért olyan nehéz az érzelemkezelés?

Te hogy viszonyulsz az érzelmeidhez?
Problémaként látod, amitől jó lenne a lehető leggyorsabban megszabadulni? Esetleg mazsolázgatsz belőlük, hogy mit szeretnél és mit nem? Jóban vagy az érzelmeiddel, tudod mire valók és jól együtt tudsz élni velük?

Korosztályunk komoly problémája, hogy nem tanították meg nekünk az érzelmeink kezelését. Nem tudjuk, mit tegyünk, ha szorongat a belső feszültség, ha olyan dühösek vagyunk, hogy legszívesebben ordítanánk, ha elviselhetetlen a magány, a fájdalom. Ahogy sokaknak az is nehézséget okoz, hogy megéljék boldog pillanataikat, hogy ne azon aggódjanak, mit hoz a holnap, hanem észrevegyék azt, ami a jelen pillanatban jó. A büszkeségről és az elégedettségről pedig lehetetlen eleget beszélni…

Pszichológusként 15 éve segítem a hozzám fordulókat, lassan 10 éve foglalkozom túlevőkkel, érzelmi evőkkel. Számtalan problémát láttam már munkám során, volt azonban egy közös hiányosság szinte minden embernél. Nehezükre esett boldogulni az érzelmek világában.
Volt, akinek csak bizonyos érzelmekkel volt baja, másoknak már maga a gondolat, hogy az érzelmeikkel foglalkozzanak félelmet okozott. De valamilyen formában szinte mindenkinél előkerültek az érzelemkezelés nehézségei.

Nem véletlen. Ez az a terület, amit a legkevésbé tanítottak meg nekünk. Még, ha szeretetteljes és elfogadó légkörben nevelkedtünk is, akkor sem volt fókuszban az érzelmi egészség. Fontos volt, hogy elsajátítsunk bizonyos készségeket, hogy jó jegyeket szerezzünk, otthonosan mozogjunk a szüleink által fontosnak vélt területeken, tanuljunk nyelvet, hangszeren játszani, esetleg sportoljunk rendszeresen.
De az, hogy mit kezdjünk a bennünk tomboló feszültséggel, a lelkünket elárasztó aggodalommal, a bizsergető és buborékoló jókedvvel, a lehető legritkább esetben volt téma.

„Ne hisztizz! Ne dühöngj! Ne őrjöngj! Legyél halkan! Sírás lesz a vége! Ne dicsekedj! Szedd már össze magad! Ne légy ilyen anyámasszonykatonája! Azonnal fejezed be! Miért vagy ilyen túlérzékeny?”

Ezek a mondatok biztosan nem segítettek abban, hogy megértsük, mi zajlik bennünk.

„Csalódott vagy, megesik, tudom most nehéz, de hamarosan jobb lesz. Sírj csak nyugodtan, itt vagyok, vigyázok rád. Nevess bátran hangosan, öröm látni a boldogságodat! Büszke vagyok rád és jó látni, hogy te is büszke vagy magadra! Lehetsz bánatos is, az is rendben van. Ez tényleg bosszantó, ilyenkor feldúltak vagyunk, ha szeretnéd gyere, segítek megnyugodni….”

Ezek a mondatok segíthettek volna, csak valószínű nem túl gyakran hallottuk őket.

Ami maradt, hogy abból tanuljunk, ahogy a környezetünk kezeli az érzelemgazdag helyzeteket. Megfigyelés, tapasztalati tanulás. Ahogy a szüleink, tanáraink, számunkra fontos emberek viselkedtek szerintünk dühítő, vagy épp szomorú helyzetben, az lett a követendő minta, minden mélyebb magyarázat nélkül. Csak sajnos ez a minta messze nem a legideálisabb.

Arra szép lassan rájövünk, hogy így nem jó. Hogy rengeteg lelki és sok testi probléma hátterében is megbújnak az elfojtott, fel nem dolgozott, áttolt, rosszul csatornázott, nem megélt érzelmek. Ez fontos tudás, szuper, hogy ha idáig eljutunk, innen viszont nem egyszerű tovább lépni.

Hogyan tanuljam meg kezelni az érzelmeimet?
Hogyan viszonyuljak másként a környezetemhez? Kifejezhetem, ami bennem van? Mi lesz, ha bántanak, megszégyenítenek érte? De, ha még el is döntöm, hogy változtatok, mégis merre induljak, mit csináljak? Könyvet olvassak? Tanfolyamra menjek? Pszichológushoz vagy máshoz? Miért nem lehetett ezt az iskolában megtanítani?

A jó hír, hogy az érzelmi intelligencia tanulható, fejleszthető. Ha egyedül vágnál bele, akkor indulhatsz onnan, hogy megfigyeled, milyen érzések vannak benned. Milyen megélned őket? Okoznak-e valamilyen testi érzetet? Milyen gondolatok társulnak hozzájuk? Mire lenne szükséged? Mi okozna számodra jó érzést az adott pillanatban?
Megfigyelheted környezeted is, ők hogy viszonyulnak az érzelmeikhez. Mi szimpatikus számodra és mi nem? Mi lehet követendő példa? Kis apróság, amit ellesel mások viselkedéséből és kipróbálod saját magad is. Ezek a próbálkozások elsőre idegennek hatnak majd, furák lesznek. Kb 8-10 ismétlésre van szükség ahhoz, hogy közel tudd engedni magadhoz, hogy sajátodnak érezd az új érzelemkezelési vagy érzelemkifejezési módodat. Megéri próbálkozni!

Ha nem teljesen egyedül vágnál bele a változtatásba, akkor szerencsére rengeteg szuper könyv, előadás, tréning és tanfolyam létezik érzelemkezelés témájában. Én is készítettem egyet, ami kicsit eltér minden mástól, ami elérhető ma Magyarországon.

Rengeteget dolgozom érzelmi evőkkel és ott nem csak az a probléma, hogy felismerjük, mely érzelmek miatt esznek többet, mint kellene, hanem az is, hogy evés helyett mi mindent kezdhetünk még az érzelmeinkkel.
Ezért adta magát a téma, hogy az Életmódváltó program után létrehozzak egy on-line Érzelem- és stresszkezelő programot. Sokáig tervezgettem, készítettem, kutattam, tanultam. Valószínűleg még tovább babráltam volna vele, ha nem köszön be életünkbe 2020 tavaszán az első lezárás. Pár nap alatt olyan sok e-mailt, üzenetet, megkeresést kaptam nehéz érzelmi helyzetbe került emberektől, hogy nem vacilláltam tovább, belevágtam.
A 4 hét alatt tanultunk a stresszről, arról, hogyan ismerjék fel saját stressz-szintjüket, hogyan tudják időben megnyugtatni magukat. Konkrét érzelmekről is tanultunk, arról, mire valók, hogyan lehet jól kifejezni, mit jelent megélni és úgy egyáltalán mit lehet kezdeni velük. Szó volt az emberi kapcsolatokról, a játszmákról és azok elkerüléséről, mert a vágyott, kiegyensúlyozott, harmonikus állapot eléréséhez elengedhetetlen, hogy az emberi kapcsolatainkban jól tudjunk működni.
A csoport szuperül működött, nagyon sikeres lett, azóta minden év tavaszán megismétlem ezt a programot, amely az egyik nagy kedvencem az on-line programjaim közül.

Olyanoknak való, akik szeretnék jobban megismerni saját működésüket. Akik foglalkoztak már valamilyen módon önmagukkal, akiknek nem idegen az önismeret. Akik szeretnek és tudnak dolgozni magukon. Akik nem instant megoldásra várnak, hanem részt vennének egy izgalmas önismereti utazáson. Olyanoknak, akiket érdekel, hogyan működik a lelkük, akik szeretnének jobb viszonyba kerülni saját magukkal és a környezetükkel is.

Ha pedig olyan szakember vagy, aki az ügyfeleinek szeretne segíteni az érzelmeik felismerésében, kezelésében, akkor neked szól a legközelebbi programom. Egy továbbképzés érzelmi evésben érintetteket segítő szakemberek részére. 

A szerzőről:

Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus, fogyókúrás terapeuta. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

MIT TEHETEK TÚLEVÉS ELLEN?