Ha elfogadom, hogy kövér vagyok, lesz esélyem változtatni? Vagy akkor beletörődtem a sorsomban és örökre csak szégyen, túlevés, lelkiismeret furdalás és értéktelenség érzés vár rám?

Elfogadni önmagad és beletörődni a helyzetedbe két  különböző dolog. Nem egymás szinonimái, sem egymás feltételei.

Nézzük a tényeket:  Kövér vagyok, össze vissza eszem, egyik fogyókúra sem használ, úgy érzem felesleges minden küzdelem. Belefáradtam, érzem, hogy nem jó így, csinálni kellene valamit, de elképzelésem sincs mit.

Törődjek bele? Fogadjam el? Vagy álljak ellen erőnek erejével és küzdjek keményen?

Lefogyok valamelyiktől?
Vagy legalább boldogabb leszek egy kicsit?

Kezdjük azzal, hogy sem elfogadni, sem beletörődni nem vagyok hajlandó a helyzetembe. Inkább megoldom akaraterővel.

Megoldom erőből: 
Kövér vagyok. Nem akarok kövér lenni. Szar alak vagyok, aki még arra se képes, hogy lefogyjon. Bezzeg annak a sok csinos csajnak az edzőteremből sikerült, mondjuk ők sose voltak ilyen dagadékok. Utálom őket és haragszom magamra, hogy ilyen nyámnyila vagyok.

De majd most.
Most megmutatom nekik, magamnak és az egész világnak, hogy én is képes vagyok rá. Hogy ne lennék képes rá. Bármire képes vagyok, amit csak elhatározok, pont ez miért ne menne?

Nézzük, nem eszem mindenféle szemetet, csak egészségeset, abból is csak keveset és irány az edzés. Ennyi az egész. Nem érdekel ha fáj, sőt akkor legalább tudom, hogy hat. Nem érdekel, ha korog a gyomrom, ha vágyom az édes után, ennyi lemondást igazán megér….

….Csak ne lenne ez a hülye nőnap, meg a csokik. Hát hogy lehet valaki akkora bunkó, hogy csokit ad nekem. Pont nekem, hát nem látja, hogy elhatároztam magam? Ráadásul a kedvencemet. Mikor a főnök meg üvöltözött velem. És amúgy is, olyan szar napom van. Egy kis csoki ennyi lemondás után egész biztosan nem árt meg. ….

…. bakker, az összes elfogyott, és még pizzát is ettem…. mekkora egy lúzer vagyok…. sosem fogok lefogyni…. egyszerűbb beletörődni az egészbe, akkor legalább nem fáj annyira…..

Kiakasztó a külsőm, inkább eszek…..

Beletörődöm:
Kövér vagyok, ez van. A ruháim összemennek, ahogy a környezetemben lévő tárgyak és emberek is, vagy csak én leszek egyre nagyobb, bármit is teszek. Ezen változtatni nem tudok, azt hiszem nem is akarok.
Enni szeretek, az legalább boldogsággal tölt el, elfelejthetem, hogy mennyire kegyetlen is a világ és azt érezhetem, hogy végre béke van bennem. Egy pillanatig minden jó.
Csak az a pillanat nem múlna el, mert utána pocsék minden.

Én és a lelkiismeret furdalásom, jól ismerjük egymást, gyakori vendég nálam, egész megszoktam. Azt hiszem megtartom.
Mozogni nem megy, próbáltam, de nem nekem találták ki, még véletlen sem leszek tőle boldog. Tudom, kitartónak kell lenni és egy idő után meglesz az az endorfin és élvezni fogom.
Legalábbis mások ezt állítják. De azok mások, nekik nem ilyen nehéz az életük, nincs ennyi súlyfeleslegük, sem problémájuk. A mozgás erre nem megoldás.
Azt hiszem tojok az egészre, kövér vagyok, az is maradok, sose fogok lefogyni, kár ezen tovább agyalni.

Valahogy így néz ki a beletörődés, nézzük tovább.

Elfogadom magam:
Nézzük meg egy kicsit alaposabban, ki is ül a székemen, ki ez a zsírpacni, aki miatt mindjárt eltörik a szék lába. Nyilván ez én vagyok, és nem vagyok valami jó véleménnyel magamról, plusz kövér is vagyok. Nem jó ez így.

Nem jó, nem jó, de ez van. Annyiszor próbáltam megváltoztatni, hogy számolni se tudom. Minden este elhatározom, hogy holnaptól más ember leszek, másként viselkedek. Csak az a holnap nem jön el sosem.

Mi lenne, ha nem lennék más ember? Mi lenne, ha elfogadnám, hogy ez vagyok én. Most ilyen vagyok. Most így viselkedem. Egyszerűen ez a helyzet kár tagadni. Most valami határozottan nem jó az életemben. Ez biztos, hiszen bántom magam. Rosszakat gondolok magamról és rossz dolgokat teszek a testemmel. Tehát most az van, hogy kövér vagyok és bántom magam. Mert valami bajom van. Azt hiszem ezt is el tudom fogadni.

Jó lenne kideríteni mi a gondom, jó lenne változtatni. Akkor talán kiléphetnék ebből a mókuskerékből. Vágyom rá, hogy jól legyek. Elhatároztam, hogy tenni fogok önmagamért. Már csak arra kell rájöjjek, hogyan.

A kövérségemnek oka van, például, hogy túl sokat eszem, hogy túleszem magam. Érzelmi evő lennék? Vagy túlevő? Lehet ezen változtatni?

Természetesen lehet és érdemes is, ha valódi életmódváltást szeretnél az életedben. Ismerd meg a túlevésed okát és változtass rajta, hogy ne kelljen többé a kontrollálatlan evéssel és a lelkiismeret furdalással küzdened!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

MIT TEHETEK TÚLEVÉS ELLEN?