Önmagad választani nem önzőség

Ezer a feladatom, hazaérek, még gondoskodom a családomról, mindenkinek meglegyen mindene, utána már csak ahhoz van erőm, hogy kidőljek… hogy lehetne így egészségesen étkezni, sportolni, vagy bármit tenni saját magamért?

Ez a kérdés rengetegszer felmerült már a csoportjaimban, az egyéni üléseken, sőt, be kell valljam, a saját életemben is. Pedig a megoldás egészen egyszerű:

Tedd magad az első helyre. 

Ha mást ennél, mint a családod többi tagja, akkor főzz először magadnak. 

Ez nem önzőség????

NEM!

Előfordult már veled, hogy mire elkészítetted a többieknek az ételt, elfogyott az erőd és magadnak nem főztél? Szinte biztosan. 

És olyan, hogy a családodnak nem adtál enni? “Bocsi gyerekek, ma hulla fáradt vagyok, egyetek, amit találtok, sőt ha lehet dobjatok össze nekem is valamit?” – ez már kevésbé valószínű forgatókönyv 🙂

Az érzelmi evők ugyanis a legtöbbször jól gondoskodnak.
Másokról.
Figyelmesek a környezetükre, megpróbálják boldoggá, de legalábbis elégedetté tenni a környezetüket, akár a saját kárukra is. Vagyis a legtöbbször a saját kárukra. Jó gondoskodók, de a határhúzásban, az önérvényesítésben lényegesen gyengébbek. 

A totális önzőség és a teljes önfeladás között van egy hatalmas középút, ahol szépen elfér a jó öngondoskodás. Például azzal, hogy magadnak készíted el először az ételedet. A többiekét tuti meg fogod csinálni. 

Kezdd kicsiben az öngondoskodást, ételkészítésnél legyél te az első önmagadnak!