„Azt hittem belehalok, de végül megcsináltam, mozdulni se tudok az izomláztól, de lefogyok, az egyszer biztos. ”

„A diétás étrend borzasztó, mondjuk meg lehet szokni, néha már majdnem szeretem…”

” 20 kilót fogytam 2 hónap alatt, annyira boldog vagyok, már csak 10 van hátra és végre elérem, amit szeretnék.”

Mi a közös ebben a három mondatban?

Hogy elkövetőik kb fél évvel később már mind  feladták az aktuális diétájukat, újra hízós életszakaszban voltak. És azon keseregtek, hogy miért?

Miért nem tudok lefogyni?

Miért nincs elég akaraterőm?

Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

Mit csináljak, hogy végre ne hízzak vissza?

Ilyen kérdésekkel szoktak felkeresni engem. Hogy a sikertelenségből siker, az akaratgyengeségből mindent legyőző akaraterő legyen. Mert erre a csodára, csak egy pszichológus képes.

Ilyenkor magamban üvölteni tudnék, hogy „miért csinálod? Miért bántod magad? Miért kínzod azt a csodálatos és érzékeny lényt, aki vagy? Miért nem tiszteled a tested, a lelked, az érzéseid, a határaid? ”

Csodálatos vagy

Persze tudom, most még nem képes rá. A teste csak egy megoldandó feladat. Az akaraterő és az önmegtartóztatás ostorával próbálja formálni. És nem, hogy nem szereti, de kifejezetten utálja, élete kudarcainak fő okát, a külsejét.

Mintha annyit számítana, hogy néz ki. Mintha az határozná meg valaki értékét, hogy milyen a teste. Vannak, akik ezt akarják elhitetni velünk, de csak az dől be ennek a balgaságnak, akinek megromlott a viszonya önmagával.

A test sokat elbír, akár az életen át tartó kínzást is. A fogyókúrák és hízókúrák állandó változásait. Persze belebetegszik, és előbb utóbb belehal.
De a lélek sokkal hamarabb tönkremegy. Mert az szidja, bántja, fenyegeti, akinek törődni kellene vele. Először elhalkul a hang, ami azt mondja

„ne csináld, ez nem jó nekem”,

aztán elszürkül a lélek és nem nevet szívből többé. Elvágja a kapcsolatot az utálatos testtel. Elhiszi, mindazt a rosszat, amit önmagáról gondol és valahol útközben elveszik az életöröm.

Mindezt miért?

Mert le akar fogyni.

Mert egyszer régen, ki tudja mikor, elhitte, hogy kövér. (Mit nem adna, ha csak annyi felesleg lenne rajta, mint az első fogyókúrája előtt.) Belenézett egy torz tükörbe és azóta nem képes a szemét túl sokáig levenni róla. Közben az evés lett a legádázabb ellensége és a titkos barátja egy személyben. Az evés lett a vigasz, a nap fénypontja, a törődés és a szeretet. És utálja magát, hogy nem tud felette kontrollt tartani.

De hogy is lehetne a szeretet felett kontrollt tartani? Ha csak az evéssel tudja szeretni magát, és azt is elveszi, mi marad? Ezért kétségbeesetten kapaszkodik. Csalónapokat tart, titokban eszik, ha lehetne, még önmaga előtt is titkolná. Titkos szeretővé válik az evés. Mert ennek az utálatos testnek nem jár a szeretet.

A pszichológus nem tesz csodát. Nem akaraterőt varázsol. Csupán törődik veled, és megtanít arra, hogyan törődj önmagaddal. Hogy ne légy a tested ellensége, hogy ne csak az evéssel tud szeretni magad.

Mert értékes vagy.

Bárhogy nézel ki.

Bármit gondolsz magadról.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!