Véget ért a felkészülési időszak, ma kezdtem a programot. Az első két nap egyszerre könnyű és húzós. Könnyű, mert csak a csomag tartalmából lehet enni és húzós, mert csak a csomag tartalmából lehet enni.

Nem mondom, hogy nem vagyok éhes, mert az vagyok. Az elmúlt hetekben, hónapokban olyan mennyiségeket ettem meg, hogy rendesen kitágult a gyomrom.  Többek között azért döntöttem e mellett a program mellett, mert újra nehézségek és éhség nélkül akarok normál adagot enni, úgy hogy közben nem  cseszem el az egészségem, sőt teszek is érte. Kiderül mennyire válik be.

Éhségem másik oka, hogy lasagne-t és tejes pitét sütöttem, az illatok mennyeiek, a kísértés viszont nem ott érkezett ahonnan vártam.
Azt hittem ugyanis, hogy a csipegetésen túl vagyok, nem is sejtettem, hogy még mindig milyen mélyen bennem van a késztetés, hogy főzés közben mindenből csak egy kicsit egyek. Kezdve a reggeli elpakolásától és a fél pogácsától, meg az érintetlenül hívogató félegyházi finomkiflitől, a főzés közbeni bele kanalazásokon át egészen a kész étel kódtolásáig. Most egyik sem volt meg, mindnek ellenálltam és csodálkozva figyeltem magam, mennyire erős a belső vágy, hogy a rossz szokásaim szerint cselekedjek.

Lehet elvonulós táborban kellene kezdeni. Bár akkor nem szembesülök ezekkel a kísértésekkel.

Egyébként teljesen jól vagyok, tudatosítottam magamban, hogy az éhség is csak egy érzés, és minden rendben van, azóta megnyugodtam és nem akarok percenként éhenhalni.

Nemsokára ebédelünk, kíváncsi leszek 🙂

A beszámolót később, ebben a posztban a kép alatt folytatom, addig is ígértem képet a csomagról, fogadjátok szeretettel 🙂

Ígértem képet a csomagról 🙂

Tetszett? Oszd meg!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .