Mindent meg kell enni, ami a tányéron van?
Ki lehet az ételt dobni?
Egy ősi hiedelem, ami nagyon sok emberben él, anyáinktól, nagyanyáinktól megkaptuk gyerekként az útmutatást, hogy mindent meg kell enni, ami a tányéron van, hogy ételt kidobni pazarlás, sőt egyenesen bűn, hiszen az étel fontos, érték. És valóban így volt ez akkor, és így van most is, az étel érték. Egy dolog változott, hogy sokkal könnyebben és sokkal több étel hozzáférhető most, mint bármikor az emberiség történelme folyamán.
Érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek az étel kidobásáról, ezért készítettem egy kérdőívet, ahol közel százan válaszoltak az evéssel és az evés pszichológiájával kapcsolatos kérdéseimre.
Az étel kidobását két kérdésben vizsgáltam, az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy mi történik abban az esetben, ha marad pár falat a tányérján miután jól lakott. A másikban arra kérdeztem rá, hogy ha gyermeke hagy meg pár falatot azzal mi történik. A válaszok több, mint érdekesek voltak. A saját maradékot a válaszadók csupán 5 %-a dobta ki, míg a gyermekét több mint 30%-uk.
Ez azt jelentheti, hogy a szüleink intelmei még bennünk élnek, rossz érzést okoz kidobni az ételt, de ahogy a konzultációs beszélgetéseimben is kiderül, már nem jelenik meg annyira nyíltan ez a tiltás, inkább csak egy tudattalan késztetésként jelentkezik. Hatásának gyöngülése ott látszik a legjobban, hogy a gyermekeknek már nem adjuk át ezt a tiltást, a válaszadók csupán 3%-a várta el a gyermekétől, hogy akkor is egye meg a maradékot, ha már jól lakott. (Ezzel szemben 30%-uk megette a gyereke meghagyott ételét!)
Ez egyszerre jó és rossz hír. A jó hír az, hogy ha nem történik változás a világ élelmezési ellátottságában, akkor egy-két generáció alatt adaptálódunk az elegendő mennyiségű élelemhez és megszűnik a belső késztetés a tartalékok felhalmozására, a túlevés ilyen formájában.
A rossz hír az, hogy mi nem egy-két generáció múlva élünk, hanem most. Amikor már nem biztos, hogy a fülünkbe cseng a szülői intelem, hogy “edd meg, mert Afrikában éheznek/hogy inkább kárba, mint pocsékba….” de belül valahol érezzük, hogy nem helyes, ha nem üres a tányér, nem helyes ha az étel a kukába kerül. Csakhogy ezt a belső érzetet megfogalmazni nem mindig egyszerű. Így inkább marad a túlevés, egy-két, vagy akár több falattal, aminek következménye, hogy elnyomjuk magunkban azt az egészséges testérzetet, ami jelzi, ha jóllaktunk. Emiatt egyre többet eszünk, és szép fokozatosan hízni kezdünk.
Ennek nem kell így lennie. Sokan maguktól is ráébrednek erre és tudatosan tesznek az ellen, hogy megszüntessék a késztetést a felesleges étel elfogyasztására. Másoknak kell egy kis idő, egy kis segítség, hogy ráébredjenek erre. Ehhez szeretnék most én is pár gondolattal, feladattal hozzájárulni:
1, Figyeld meg az étkezéseid! Hagysz maradékot? Érzed mikor laktál jól, mikor elég? Meg tudsz akkor állni? – válaszolj őszintén ezekre a kérdésekre az elmúlt egy hét étkezéseit figyelembe véve.
2, Hagyj maradékot! Ne sokat, csak pár falatot, annyit, amennyit elrakni már nincs értelme, és ha kidobod, se lesz akkora környezetkárosító hatása, hogy azonnal kihaljanak a bálnák. – Dobd ki ezt a maradékot a kukába. Figyeld az érzelmeidet, gondolataidat. Mit élsz át? Mik fogalmazódnak meg benned? Mit gondolsz, mit mondana anyukád, nagymamád, más számodra meghatározó felmenőd, ha látná mit teszel?
3, Főzz kevesebbet, szedj kevesebbet, használj kisebb tányért! Az esetek többségében a szemünk határozza meg mennyit eszünk. Használd ki ezt az illúziót, legyen tele a tányér, csak a mérete legyen kisebb. Az adagok fokozatos csökkentésével hatalmas eredményeket lehet elérni.
4, Ha kell, kérj segítséget! Ha úgy érzed, nem te uralod az étkezésed, az evés csak úgy megtörténik veled, nehezedre esik megállni, mikor tele vagy, kérj szakértő segítséget. Van amikor magától nehezebben indul be a változás, de egy jó szakember jó időben nagyot lendíthet a folyamaton. Ne szégyelld, ha nem megy egyedül, kezdj el dolgozni magadon, mert később se lesz könnyebb.
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
Türelmes akarok lenni
/1 Hozzászólás/in motiváció, önbizalom /by Leskovics AndreaNe akard azonnal, haladj lépésenként…. Most mindegy hogy fogyásról, rossz szokások megváltoztatásáról van szó. A fontos, hogy hagyj időt magadnak arra, hogy türelmes légy.
Türelmes és megértő a problémáddal szemben.
Hagyj időt magadnak és válaszolj ezekre a kérdésekre!
Ha ez megvan, a igazi változás ekkor kezdődik, és ez már tartós lesz, garantálom.
Szeretnél változni?
Jelentkezz hozzám konzultációra!
Érzelmi evés – kérdések és válaszok
/0 Hozzászólások/in érzelmi evés, motiváció, önbizalom, pszichológia, tudatos táplálkozás, túlevés /by Leskovics AndreaAzt még megeszed?
/0 Hozzászólások/in érzelmi evés, hiedelmek, motiváció, pszichológia, tudatos táplálkozás /by Leskovics AndreaMindent meg kell enni, ami a tányéron van?
Ki lehet az ételt dobni?
Egy ősi hiedelem, ami nagyon sok emberben él, anyáinktól, nagyanyáinktól megkaptuk gyerekként az útmutatást, hogy mindent meg kell enni, ami a tányéron van, hogy ételt kidobni pazarlás, sőt egyenesen bűn, hiszen az étel fontos, érték. És valóban így volt ez akkor, és így van most is, az étel érték. Egy dolog változott, hogy sokkal könnyebben és sokkal több étel hozzáférhető most, mint bármikor az emberiség történelme folyamán.
Érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek az étel kidobásáról, ezért készítettem egy kérdőívet, ahol közel százan válaszoltak az evéssel és az evés pszichológiájával kapcsolatos kérdéseimre.
Az étel kidobását két kérdésben vizsgáltam, az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy mi történik abban az esetben, ha marad pár falat a tányérján miután jól lakott. A másikban arra kérdeztem rá, hogy ha gyermeke hagy meg pár falatot azzal mi történik. A válaszok több, mint érdekesek voltak. A saját maradékot a válaszadók csupán 5 %-a dobta ki, míg a gyermekét több mint 30%-uk.
Ez azt jelentheti, hogy a szüleink intelmei még bennünk élnek, rossz érzést okoz kidobni az ételt, de ahogy a konzultációs beszélgetéseimben is kiderül, már nem jelenik meg annyira nyíltan ez a tiltás, inkább csak egy tudattalan késztetésként jelentkezik. Hatásának gyöngülése ott látszik a legjobban, hogy a gyermekeknek már nem adjuk át ezt a tiltást, a válaszadók csupán 3%-a várta el a gyermekétől, hogy akkor is egye meg a maradékot, ha már jól lakott. (Ezzel szemben 30%-uk megette a gyereke meghagyott ételét!)
Ez egyszerre jó és rossz hír. A jó hír az, hogy ha nem történik változás a világ élelmezési ellátottságában, akkor egy-két generáció alatt adaptálódunk az elegendő mennyiségű élelemhez és megszűnik a belső késztetés a tartalékok felhalmozására, a túlevés ilyen formájában.
A rossz hír az, hogy mi nem egy-két generáció múlva élünk, hanem most. Amikor már nem biztos, hogy a fülünkbe cseng a szülői intelem, hogy “edd meg, mert Afrikában éheznek/hogy inkább kárba, mint pocsékba….” de belül valahol érezzük, hogy nem helyes, ha nem üres a tányér, nem helyes ha az étel a kukába kerül. Csakhogy ezt a belső érzetet megfogalmazni nem mindig egyszerű. Így inkább marad a túlevés, egy-két, vagy akár több falattal, aminek következménye, hogy elnyomjuk magunkban azt az egészséges testérzetet, ami jelzi, ha jóllaktunk. Emiatt egyre többet eszünk, és szép fokozatosan hízni kezdünk.
Ennek nem kell így lennie. Sokan maguktól is ráébrednek erre és tudatosan tesznek az ellen, hogy megszüntessék a késztetést a felesleges étel elfogyasztására. Másoknak kell egy kis idő, egy kis segítség, hogy ráébredjenek erre. Ehhez szeretnék most én is pár gondolattal, feladattal hozzájárulni:
1, Figyeld meg az étkezéseid! Hagysz maradékot? Érzed mikor laktál jól, mikor elég? Meg tudsz akkor állni? – válaszolj őszintén ezekre a kérdésekre az elmúlt egy hét étkezéseit figyelembe véve.
2, Hagyj maradékot! Ne sokat, csak pár falatot, annyit, amennyit elrakni már nincs értelme, és ha kidobod, se lesz akkora környezetkárosító hatása, hogy azonnal kihaljanak a bálnák. – Dobd ki ezt a maradékot a kukába. Figyeld az érzelmeidet, gondolataidat. Mit élsz át? Mik fogalmazódnak meg benned? Mit gondolsz, mit mondana anyukád, nagymamád, más számodra meghatározó felmenőd, ha látná mit teszel?
3, Főzz kevesebbet, szedj kevesebbet, használj kisebb tányért! Az esetek többségében a szemünk határozza meg mennyit eszünk. Használd ki ezt az illúziót, legyen tele a tányér, csak a mérete legyen kisebb. Az adagok fokozatos csökkentésével hatalmas eredményeket lehet elérni.
4, Ha kell, kérj segítséget! Ha úgy érzed, nem te uralod az étkezésed, az evés csak úgy megtörténik veled, nehezedre esik megállni, mikor tele vagy, kérj szakértő segítséget. Van amikor magától nehezebben indul be a változás, de egy jó szakember jó időben nagyot lendíthet a folyamaton. Ne szégyelld, ha nem megy egyedül, kezdj el dolgozni magadon, mert később se lesz könnyebb.
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
A szoptatás hizlal?
/0 Hozzászólások/in érzelmi evés, fáradtság, pszichológia, tudatos táplálkozás /by Leskovics AndreaA szoptatás hizlal?
Ezt a kérdést sokszor felteszik nekem konzultációkon. Végül is, az első pár hónap a babával igen megerőltető, igénybe veszi a testet és a lelket, az lenne a minimum, hogy legalább fogyjunk le tőle.
De akkor miért nem megy?
A szoptatás önmagában nem hizlal, sőt, az anyatej előállítása és továbbítása is energiát igényel (kb napi 500 kalóriát), tehát logikus lenne, hogy fogyjunk tőle. Abban az esetben valóban logikus lenne, ha a napi kalóriabevitelünk nagyjából megfelelne az átlagos napi kalóriaigényünknek.
Nem a szoptatás hizlal, hanem a fáradtság, ami a kisgyerekes lét természetes velejárója.
A fáradtság egy nagyon alattomos dolog, mert több irányból támadva vezethet túlevéshez:
1. Ha fáradt vagy, kevésbé tudod kontrollálni magad. A tudatos kontroll jó figyelmi képességet követel meg, ha fáradtak vagyunk, ez nem, vagy nehezebben megy. Épp ezért könnyebb belecsúszni olyanokba, hogy nem veszed észre, ha tele vagy, túleszed magad. Vagy épp megkívánsz valamit, (általában egészségtelen ételt) és nincs erőd racionálisan végiggondolni, hogy nem tesz jót és nem is erre van szükséged, könnyebben elcsábulsz a finom falatoknak.
2. Ha fáradt vagy, a szervezetednek alacsony az energiaszintje, több energiára van szüksége, de ha pihenésből nem tud szerezni, akkor máshonnan próbál. Evésből, méghozzá a leggyorsabban hozzáférhető energiát kívánja ilyenkor, a cukrokat, szénhidrátokat.
3. Ha fáradt vagy és nem tudsz pihenni, felborul a szervezetedben a melatonin (alváshormon) szintje, ami hatással van a cukoranyagcserére és állandó éhségérzet kialakulásához vezethet.
4. Nincs energiád főzni, emiatt könnyebben eszel hideget, vagy félkész kajákat.
Tehát többet eszel, méghozzá jellemzően cukrosat, vagy gyorsan felszívódó szénhidrátokat (csoki, péksüti…. ) és azt tapasztalod, hogy hízol fogyás helyett.
Ha már odáig eljutottál, hogy ezt a folyamatot felismered, jó úton haladsz!
Amire figyelned kell:
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
Hogy tuti NE sikerüljön életmódot váltani
/0 Hozzászólások/in érzelmi evés, motiváció, Trendaleleke, tudatos táplálkozás /by Leskovics AndreaMeg akarod mutatni a világnak, hogy te igazán megpróbáltad, de titkon vágysz a régi, jól megszokott életmódodra?
Akkor neked szól legfrissebb írásom a Trendalelke.hu-n!
Mit tegyél azért, hogy garantáltan sikertelen legyen az életmódváltásod?
Ha nem sikerülne megnyitni, ezen a linken megtalálod:
http://trendalelke.hu/index.php/szombat-eletmod-szepseg/item/1694-hogyan-ne-valts-eletmodot
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
Nem vagy szar alak!
/0 Hozzászólások/in érzelmi evés, önbizalom, pszichológia, tudatos táplálkozás /by Leskovics AndreaNem vagy szar alak!
Rettentően felbosszantottam magam, pár napja update Norbi közölte, hogy aki nem tud lemondani a szénhidrátról az jellemgyenge, aztán tegnap a családineten közölték a mentálisan erős szülő ismérveit.
Egyik elvárásnak sem egyszerű megfelelni, és nem is hiszem, hogy kellene. Ha jó passzban vagy, rándítasz egyet a válladon, hogy megint egy baromság az interneten és kész.
De nálam azok az emberek fordulnak meg, akik éppen nincsenek jó passzban. Akik elolvasva egy ilyen írást, lelkiismeret furdalást, bűntudatot, önvádat éreznek és még mélyebbre süllyednek. Szar embernek érzik magukat tőle, egyszerűen csak mert érzékeny állapotában vannak.
Ha nem tudod Norbi diétáját tartani, vagy bárki másét, az valószínűleg azt jelenti, hogy valamilyen érzelmi kötelék köt a túlevéshez. Hogy a problémamegoldó eszköztáradban a túlevés, mint kompenzáció, elég előkelő helyen szerepel.
Hiába is küzdenél bármilyen diétával, az első nagyobb stresszhelyetben jó eséllyel újra túlennéd magad.
Először az alapproblémádon érdemes javítani, utána diétázhatsz, ha akarsz.
Norbinak és a többi önjelölt megmondóembernek pedig üzenem, hogy gondolkozzon és érezzen! Mielőtt posztol valami baromságot, gondolja át, hogy milyen érzést válthat ki az emberekből!
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
Önbizalom? Majd, ha lefogyok!
/0 Hozzászólások/in motiváció, önbizalom, tudatos táplálkozás /by Leskovics AndreaAz önbizalom a fogyás egyik kulcsa, megléte döntő fontosságú az életmódváltás sikeréhez, pont ezért kevés várni a csodát, hogy az álomalak megszerzésekor megérkezik magától, mint valami hatalmas jutalom, az önbizalomért tenni kell, mégpedig azért, hogy sikeres legyen a fogyókúra.
Az önbizalmat sokan valami távoli, elérhetetlen dolognak fogják fel, valami olyannak, amit nem is biztos, hogy szabad birtokolniuk. Összekeverik a magabiztosságot a nagyképűséggel, pedig hatalmas a különbség a kettő között. Önbizalomra, magabiztosságra szükséged van, és biztos vagyok benne, hogy van olyan területe az életednek, ahol valóban magabiztosan mozogsz. Mégis, ha csak általánosságban kérdezlek az önbizalomról, szinte biztos, hogy azt mondod nincs elég.
Miért olyan nehéz hinni magadban? Elhinni, hogy képes vagy változtatni, dolgokat megcsinálni?
Többek között azért, mert a hiányosságaidat egészen jól látod, de az erényeiddel, a jó tulajdonságaiddal nem vagy tisztában, de legalábbis nem szívesen gondolsz rá, nem szívesen beszélsz róla. Pedig attól, hogy észreveszed miben vagy jó, vagy akár ha beszél arról, mit sikerült jól megcsinálnod nem leszel nagyképű. Egyszerűen csak pozitív visszajelzést adsz magadnak. Sokaknak azonban már ez is furcsa, mert a mi generációnk abban nőtt fel, hogy ha nem szólok, hogy baj van, akkor minden rendben van. Nem emelték ki azt amit jól csináltunk, ellenben minden hibánkra külön felhívták a figyelmet, hogy biztosan tudjunk változtatni rajta, vagy ha az nem sikerül, legalább érezzük pocsékul magunkat miatta.
Ez a neveltetés köszön vissza az önbizalomhiányban. Mert mit is jelent az önbizalom?
Hogy elhiszem, hogy képes vagyok rá, hogy meg tudom csinálni, amit elhatároztam.
És itt visszaérkeztünk az életmódváltáshoz. Ha mi magunk sem hisszük el, hogy sikerülhet, akkor mégis hogy várjuk, hogy képesek legyünk rá? Itt egészen egyszerűen nem működik, a “majd megdicsérlek, ha sikerül” elv. Itt hitre, bizalomra, támogatásra van szükség, a környezet részéről is, de ami legalább ilyen fontos, saját magad részéről is.
Ezért kérlek, ha belevágsz a változtatásba, azt úgy tedd, hogy higgy magadban, hidd el, hogy sikerülni fog, vagy legalábbis azt, hogy sikerülhet! Ehhez megfogalmaztam pár apró ötletet, amiből inspirálódhatsz:
Gyakorold az önbizalmat, töltsd fel a raktáraidat, mielőtt komolyabb változást viszel véghez az életedben. Figyeld meg, sokkal hatékonyabban fogsz elérni sokkal jobb eredményeket!
Tenni is akarsz, nem csak tudni?
Akkor töltsd le 10+1 tippem a túlevés ellen és kezd el használni, még ma!
A Joleszek Minitréningeit pedig itt találod. Válaszd azt, amelyikre pont neked van szükséged, vagy vidd el egybe.
Tetszett? Oszd meg másokkal is!
Hogy lehet jól enni?
/0 Hozzászólások/in érzelmi evés, tudatos táplálkozás /by Leskovics AndreaHogy lehet jól enni?
Jól enni azt jelenti, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül, fogyókúra nélkül, kontrollvesztés nélkül, falásroham nélkül, szégyenérzet nélkül, szenvedés nélkül, tudatosan tudsz táplálkozni. A feladat szinte lehetetlennek tűnik, hiszen olyan sok a tiltás. A vélt vagy valós szabályok, az egymásnak ellentmondó félinformációk, az egyre újabb csodaszerek és módszerek egy ideig magukkal ragadnak, de a végére alaposan összezavarnak és már nincs olyan étel a konyhádban, amiről ne tudnád elmondani, hogy miért káros, vagy veszélyes.
Egy darabig tudod tartani magad az életed, de legalábbis az étkezésed megváltoztatásához aktuálisan kiszemelt diétához, trendhez, aztán történik valami, ami kizökkent. Egy húzósabb hét, nagyobb stressz, vagy épp egy családi ünnep, esetleg az unalom, de lesz egy érzelem, ami megborít és kártyavárként dől össze ez a próbálkozásod is. És hátramarad a jól ismert érzés, nekem ez se sikerült…
Nem azért nem sikerült, mert gyenge vagy, vagy mert rossz módszert választottál, a hiba nem itt van. Hanem sokkal mélyebben, az érzéseidben, az evéshez fűződő viszonyodban. Az étkezésekhez kapcsolódó személyes hiedelmeid, bizonyos érzelmekre válaszoló csillapíthatatlan éhséged az oka, hogy pusztán elhatározásból hosszú távon nem megy az életmódváltás.
Nagyon sokféleképpen lehet rosszul enni, és biztos vagyok benne, hogy te már jó párat kipróbáltál közülük, de fontos, hogy ne csak tilts! Elengedhetetlen, hogy meg tudd határozni önmagadnak, hogy hogyan szeretnél jól enni. Ehhez segítségként elmondom, szerintem mit jelent jól enni:
Kicsit nehezebb megoldani, mint, hogy ne egyél zsírosat, vagy cukrosat. De olyan belső utazásra vezet el, olyan mély változásokat eredményez, mely sokszorosan megtéríti az erőfeszítéseidet.
És, hogy mindezt hogyan csináld? Erről szól a blogom, a honlapom, erről szólnak a Facebook élő videóim, erről szól a hivatásom, az életem. Célom, hogy segítsek megtalálni azokat az utakat, melyekkel eljuthatsz te is oda, hogy erőlködés, koplalás, lemondás, szenvedés nélkül képes legyél jól enni.