Túlenni magad sokféleképpen lehet. Lelki és testi okai is lehetnek. Ahhoz, hogy le tudd győzni a túlevést, ismerned kell, hogy milyen formájával állsz szemben.

Testi okok között inzulinrezisztencia, pajzsmirigy működési rendellenességek, PCOS és más elsősorban hormonális egyensúlyzavarok szerepelnek. Emellett a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás miatt hatalmasra kitágult gyomor is okozhat állandó éhséget, evésrohamokat. Ezeket a problémákat minden esetben érdemes szakorvossal kivizsgáltatni.

A testi okok mellett azonban szinte minden esetben megjelennek a lelki okok is, melyek állandó éhségérzetet, csipegetési vágyat, egyes ételek iránti túl erős vonzódást, vagy épp evésrohamokat okozhatnak.  Ahhoz, hogy tenni tudj ellenük, ismerned kell őket.  Ezért összeszedtem a legfőbb túlevés típusokat:

Rossz szokásokkal küzdő:

Nem is érti, miért nem tud lefogyni, az a baj, hogy még a levegőtől is hízik. Legalábbis ezt gondolja magáról. De ha alaposabban megvizsgáljuk egy átlagos napját, alig tálunk olyan pillanatot, amikor épp nem rág valamit, vagy nem azon agyal, hogy mit kellene ennie. Összevissza eszik, rendszer nélkül, kapkodva, dobozból, zacsiból, ahogy sikerül. Első ránézésre senki nem tartozik ebbe a csoportba, de egy alaposabb önvizsgálat után komoly hibákat lehet találni az evési szokásokban.
Jó hír, hogy ezek a szokások könnyen változtathatóak és már ezzel is jelentős fogyást érhetünk el.

Érzelmi evő:

Az evést a lelkében dúló vihar lecsillapítására használja vagy étellel akarja betömni a belsejében fájóan égető űrt. Mindkét esetben lelki-fájdalomcsillapítóként használja az ételt. Tudattalanul ráébredt az evés nyugtató és örömhozó tulajdonságaira és észrevétlenül függő lett tőle. Annyira, hogy a számára gondot okozó érzelmek -például stressz, idegesség, félelem, magányosság, szomorúság, vagy akár az öröm- kezelésben leginkább használt eszköze az evés.
Az érzelmi evésen belül kiemelnék két fontos altípust:

 – Kontrollvesztett evő:

“Olyan finom ez a leves, szedek még egy kicsit. A második is jól néz ki, szedek köretet és húst, elfogyott a hús, de maradt egy kis rizs, szedek még egy húst, olyan finom volt. Most meg a köret kevés, egy picit még ebből is teszek a tányérra. De finom ez a süti, olyan jól esik enni, még egyet veszek, mert nagyon ízlik. Meg még egyet, mert jó az illata, hú, annyira jól néz ki, csak kiveszek még egyet, hányat is ettem meg, mindegy, veszek még, mert úgy érzem vennem kell, segítség, nem tudom abbahagyni! ”
Alapvetően rendszeresen étkezik és a mennyiséggel sincs probléma, egészen addig, míg valamilyen hatásra (általában erősebb érzelmi terhelés esetén) elveszti a kontrollt az evés felett. Tudja, hogy nem kellene többet ennie, mégis képtelen abbahagyni az evést, szinte kényszeresen folytatnia kell.
Az érzelmi evés egy fajtájáról van szó, ami veszélyes túlevésfajta, mert komolyabb evészavarok táptalaja lehet, fontos foglalkozni vele.

– Az evésfüggő:

Az evés számára jutalom, lazítás. Egy nehéz nap után hazafelé azt tervezgeti, hogy mit fog enni, sokszor a nap fénypontja, mikor végre elérkezik a vacsora. Mindig van indoka arra, hogy miért eszik többet a kelleténél, vagy miért eszik egészségtelen ételeket. Bizonyos ételcsoportok erős érzelmi töltéssel bírnak számára. Tudja mit kell ennie, ha szomorú és vigaszra vágyik, mivel ünnepel, melyik az az étel, amelyik megnyugtatja, ha ideges, az evést gyakorlatilag érzelmei kezelésére használja.

Pótcselekvő:

Az evés az univerzális megoldás valamelyik vagy bármelyik szükségletére. Éhes? Szomjas? Álmos? Magányos? Nyugtalan? Képes bármelyik testi vagy lelki szükséglete helyett enni. Jellemzően mindig mások problémájával van elfoglalva. Nagyon terhelhető, segítőkész ember, akire mindig lehet számítani. Épp csak magával nem törődik, hajlamos testét és lelkét is elhanyagolni, saját magát másokért háttérbe szorítani.
Legtipikusabb formája:

– Időhúzó evő:

Igazából már nem éhes, de tovább ül az asztalnál és eszik. Különben fel kell állnia és folytatnia kell a napi rutint, amihez se kedvet se erőt nem érez magában. Az evés ilyenkor pótcselekvés, célja a halogatás, időhúzás. Sok esetben az énidő szerepét veszi át, mert úgy érzi máskor nincs lehetősége pihenni, szusszanni egyet, az evés kiváló ürügy arra, hogy egy kicsit végre nyugta legyen.
Ez az evéstípus jellemzően pótcselekvések esetében figyelhető meg, erős jelzés arra, hogy nem fordít minőségi időt magára.

Hogy, hogyan jöhetsz rá, hogy rád melyik túlevéstípus jellemző? Figyelj magadra! Alaposan figyeld meg, hogy mikor mit és miért eszel. A legfontosabb kérdés, amit minden étkezés előtt tegyél fel magadnak: „Ezt, most miért eszem meg?”
A válaszok eleinte nehezen jönnek, de ha kitartóan és jól kérdezel nagyon hasznos dolgokat tudhatsz meg önmagadról.

Te tudod melyik túlevés típus jellemző rád?
Írd meg hozzászólásban!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!