Neurodivergencia – új nézőpont a túlevés és érzelmi evés megértéséhez

Az első reakcióm: felháborodás és tudatlanság

Az egész úgy kezdődött, hogy egyre többet hallottam az „autista” kifejezést – olyanokra is, akik szemmel láthatóan nem voltak azok.
Ahogy egy tudatlan emberhez illik, fel is háborodtam.

Mert ismerek igazi autista gyerekeket nevelő családokat, és elképzelésem sincs, milyen nehézségeken mennek át.
Tiszteletlenségnek éreztem, ha egy működő embert autistának neveznek.

Valahonnan innen indultam: naívan, tudatlanul, bántóan, lekezelően és – valamiért – dühösen is.
Nem vagyok büszke magamra, nem volt szép tőlem.

A megértés kezdete: tanulás, beszélgetések, felismerések

Aztán elkezdtem kérdezni, utánaolvasni, tanulni, kollégákkal beszélgetni, szakemberek előadásait hallgatni.
Bár eddig is tudtam, hogy „spektrum”, most már érteni is kezdtem.

Az ügyfeleimen is elgondolkodtam, felvillantak felkiáltójelek, de nem értettem:

„Most akkor mindenki rajta van valamelyik spektrumon? Mindenki egy kicsit autista vagy ADHD-s lenne?”

Biztos, hogy nem.

A neurodiverzitás valósága

Az emberek körülbelül 20%-a érintett a neurodivergencia valamilyen formájával.
Minden ötödik ember keresi, hogy mi lehet a baja, miért nem tud olyan lenni, mint mások.
Csak nem találja, mert nem úgy van rajta a spektrumon, hogy az mások számára egyértelműen látható lenne.

Maszkol – sokszor még saját maga előtt is.
Így már érthető, miért tűnnek a pszichológushoz fordulók között többen érintettnek.

A túlevés és a neurodiverzitás kapcsolata

Én túlevéssel foglalkozom, és sokáig azt gondoltam, hogy ez ugyanúgy érint neurotipikust, mint neurodivergenst.
Aztán elkezdtem kutatni, keresni az eltéréseket, nyomokat, összefüggéseket – és az elmúlt hónapokban szinte csak ezzel foglalkoztam.

Jó sok érdekességet találtam.

Miért hajlamosít az ADHD és az autizmus a túlevésre?

Az ADHD és az autizmus is nagyon sok szempontból hajlamosít túlevésre.

Ami egy nem érintett embernél működik – „egyél kevesebbet, mozogj többet, figyeld az érzelmeid” –
az a spektrumon nagyjából annyit ér, mint egy vállvonás:

„Így is lehetne, csak én erre is képtelen vagyok.”

Mert túl lehet enni:

• a figyelemzavar okozta impulzivitás miatt,

• vagy mert az érintett nem jól érzékeli a telítettséget („ha mindennek nekiütközik, a gyomrát miért érezné jobban?”),

• vagy mert a másokat zavaró stimek helyett az evés és a rágás tölti be a stim funkciókat,

• vagy mert nem érzékeli az érzelmeit, és az evést használja érzelemkezelésre.

És ez még csak néhány példa.

A jó hír: van más út is

A jó hír az, hogy ezekkel a túlevésekkel is bőven lehet mit kezdeni –
csak kicsit másképp, mint a megszokott módon.

Kértem is segítséget olyanoktól, akik nálam jobban ismerik ezt a témakört.
Úgy tűnik, még együttműködés is lesz belőle.

Folytatás következik…

Ami biztos: többet fogok mostanában írni nektek erről a témáról,
mert úgy érzem, sokakat érint – és talán néhányan magatokra is ismertek majd a sorok között.

#túlevés #érzelmievés #ADHD #autizmus #joleszek

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!

Ismerd meg a JóLeszek Programok teljes kínálatát!