Nem dohányzom
10 évvel ezelőtt egészen pontosan 2008. szeptember elsején tettem le a cigit. 18 év passzív és 8 év aktív (napi minimum 1 doboz ) dohányzás után, egyik napról a másikra nem gyújtottam rá. Azóta sem.
Nem szépítem, az eleje borzasztó nehéz volt, de volt valami, ami átsegített minden nehézségen. Egy gondolat, amit megragadtam, eleinte görcsösen, később már biztosan kapaszkodtam benne.
Nem dohányzom.
Ennyi. Én nem dohányzom, tehát nem gyújtok rá. Legalábbis erre a szálra most biztosan nem. Egy szál cigit nem elszívni nem olyan nagy dolog. Hogy a többivel mi lesz? Mindent a maga idejében.
Frissen végzett pszichológusként nem volt fogalmam a Mindfulness mibenlétéről, sem a tudatos jelenlétről. Semmilyen elméletet nem akartam követni, egyszerűen csak csináltam.
Minden lehetőségnél úgy döntöttem, hogy én most nem gyújtok rá. Lehetőség pedig adódott bőven. Az akkori összes kollégám és legtöbb barátom, a férjem és a rokonaim egy jelentős része dohányzott. Talán csak a húgom nem. Jártunk kocsmákba, bárokba, kávézókba. Akkor még mindenhol rá lehetett gyújtani, és a környezetem élt is ezzel a lehetőséggel. Én meg ültem a cigifüstbe, szigorúan nem ittam alkoholt, és nem gyújtottam rá.
Köszönöm, most nem. Mondtam hangosan. Nem, mert én nem dohányzom. Gondoltam magamban.
Elhízni nem akartam, ezért a frusztrációk levezetésként répát rágcsáltam. És sétáltam, rengeteget gyalogoltam. Elkezdtem tudatosan megfigyelni azokat a helyzeteket, ahol hatalmas volt a kísértés, hogy cigizni kezdjek és kidolgoztam egy halom stratégiát, hogy mi mindet tehetnék helyette. Volt ami bevált és a mai napig alkalmazom.
Emellett számoltam a napokat és egyre büszkébb voltam magamra. Már egy napja, két napja, egy hete, nyolc napja, 10 napja, 2 hete, 1 hónapja…. 3 hónapja 1 hete 2 napja és 17 órája…. 328 napja 4 órája és 10 perce… minél jobban feszített a vágy, annál pontosabban határoztam meg, mennyi munkát kockáztatok. És ez bevált.
9 éve 11 hónapja és 28 napja nem gyújtottam rá. Nem dohányzom. Ez már nem megerősítő mondat, hanem egy megállapítás rólam.
Az itt nyert tapasztalatokat pedig a mai napig használom a saját életemben és a munkámban is.
Most is szeptember elseje lesz a dátum, 10 év után újra változatok az életemen. Újradefiniálom magam. Ez az ősz rengeteg változást fog hozni az életembe, amiket a régi megküzdési módjaimmal már nem fogok tudni kezelni. Változni kell. És jobb tudatosan változni, saját elhatározásból, gondosan kidolgozva, biztonságos keretek között, mint hánykolódni a számtalan új feladat, elvárás között, megélve a tehetetlenséget és a teljes pánikot.
A körvonalak már látszódnak. Az alapok szilárdak. A JóLeszek program és oldal marad, segíteni a hivatásom, ez nem kérdés. De nekem is tanulnom fejlődnöm kell.
Nem akarom ezt titokban tenni, nem akarok úgy tűnni, mint egy mindent tudó guru. Láttátok már pár bénázásom. Minden változás mögött megrejlik számtalan hatalmas lendülettel induló, aztán csendesen elsüllyedő próbálkozás.
Igyekszem részletesen beszámolni a fejleményekről. De nem ígérek. Nem ígérek semmit, mert ez a nyár is bizonyította, hogy hiába akartam rengeteg mindent, sokszor nem volt lehetőségem, vagy épp erőm teljesíteni. Ebbe többször nem futok bele.
Őszi programot sem indítok. Csendesen változok, megosztom a tapasztalataimat és remélem sikerül inspirálnom benneteket, hogy ti is tegyetek lépéseket a saját életetekben.
Érdekesség:
Ahogy válogattam a bejegyzéshez a fotókat, rengeteg dohányzással kapcsolatos képet néztem meg. Azt vettem észre, hogy érzem a számban a cigi ízét, a testemben a sóvárgást, a tüdőmben az első slukk utáni fullasztó légszomjat, egyszerre akarom és irtózom tőle.
Ilyen a függőség, mégsem dohányzom.
A szerzőről:
Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.
Kérdésed van?
Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!