„Én mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek.” Kislányként hallottam először ezt a mondatot, már akkor is nagyon tetszett és a napokban sokszor eszembe jutott. Az elmúlt hét erőfeszítéseit most kell a hétköznapi gyakorlatba beültetnem.
A gyomrom összeszűkült, emiatt szerencsére lényegesen kisebb az adag, amit jóízűen meg tudok enni. Hogy ne tágítsam ki újra, tudatosan figyelek, hogy ne szedjek sokat.
Most jön az, hogy arról írok, hogy mennyire fontos lassan enni, hogy kiélvezzük az ízeket és hogy legyen esélye a gyomornak időben szólni, hogy tele van. Hát erre semmi esélyem nincs. Annak is örülök, ha ülve tudok enni és nem kell félpercenként felpattannom valamiért. Ezért előre figyelek a mennyiségre, kevesebbet szedek és ha elfogyott abbahagyom az evést, akárhogy is érzem magam. Eddig nagyon jól működik.
A csipegetés.
Az már egy egészen más tészta. A c9 program vége óta folyamatosan jönnek a kihívásokkal teli helyzetek. Gyerekszülinap, családi banzáj, 300Km-es kocsiút 3 nagyonkiskorú gyerekkel, mind telei potenciális csipegetőhelyzetekkel.
Vagy el sem veszem a falatot, vagy pár falat után rájövök mit csinálok és leteszem, de nem egyszerű a szokások ellen menni. Az teljesen biztos, hogy nem halok bele, ha nem kóstolok meg valamit, ami igazán finomnak tűnik. Azt is biztosan túlélem, ha nem eszek meg mindent, ami a kezem ügyébe kerül. Ma képes voltam vagy fél marokkal kidobni a kedvenc ropimból.
De ha állandóan az orrom előtt van a kísértés, előbb utóbb legyűr, vagy én válok sárkánnyá. Ezért pakolok. Úgy döntöttem ezt a rossz szokást családi szinten fogom kiiktatni és nem lesz elől semmi. Szerencsére a férjem ebben is támogat.
Próbálom kutatni, hogy mi lehet a csipegetés mögött még, de azt hiszem ez leginkább a kísértés tipikus esete. Van olyan, ami mögött nem kell mélylélektant keresni. Elpakolok és meglátom mi lesz.
Ha már mélylélektan. Másban viszont előkerült. A viszonyom az új külsőmmel komolyabb lelki turkálást igényel. A hétvégi családi fényképnézegetés megmozdított bennem valamit. Egy belső féket találtam, ami nem engedi, hogy olyan legyen amilyen szeretnék. Erről bővebben holnap írok nektek.
Biztatáshoz nyomj egy like-ot! Kérdésedet, kérésedet hozzászólásban felteheted, vagy e-mailben a hello@leskovicsandrea.com- on.
Tetszett? Oszd meg!
Kérdésed van?
Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra.
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!