Lefogyok – c3 nap Étel, vágyak, érzelmek

Ma reggel nagyon elrontottam, korán kellett indulnunk itthonról, és ahogy ilyenkor szoktam kihagytam a reggelit. Úgysem eszem szinte semmit, a program által biztosított pár apróság nem hinném, hogy számít. Jelentem számít, méghozzá rengeteget. Másfél órás autókázás volt a városban, de ilyen erőtlennek még életemben nem éreztem magam. Fizikai nehézséget okozott koncentrálni, vagy akár csak felemelni a karom, hálát adtam a JóIstennek, mikor hazaértünk épségben egészségben mindannyian.
Aztán pótoltam a hiányosságom és megreggeliztem. Kb egy órán belül sokkal jobban lettem.

Az ebéd már egészen más volt. Végre ehetek! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik a rágás.

Több mint 60 óra szilárd kaja nélkül egészen kemény dolog, de túl vagyok rajta.

Többen is írtatok, akik már próbáltátok a programot, hogy a harmadik naptól könnyebb lesz, úgy tűnik igazatok van, köszi a biztatást! És abban is igazatok van, hogy mozogni kell, tegnap kipróbáltam, tényleg jobb lett.

Úgy történt, hogy a kánikula után a medencébe menekültünk, de a csajok viszonylag hamar megunták, és elkezdték marni egymást. Nem éreztem erőt magamban a civakodás elrendezéséhez, ezért taktikát váltottam és bicikli túrát javasoltam. Nem fogadta osztatlan lelkesedés az ötletem. Mégis elindultunk és nagyon jól szórakoztunk, összesen 14 km-t tettünk meg 3 pihenővel. Még a kísértések is könnyebbnek tűntek. Bár a szokás hatalmas úr, Máté fagyijába nem sokon múlt, hogy belenyaltam. Komolyan el is gondoltam, hogy mi a frásznak türtőztetem magam, hosszú távon a normális étkezés a célom, nem az aszketizmus.

Egy falat kísértés

Csakhogy pont ez a sok apró falat okozta a legnagyobb gondot idáig is. És pont ez a „mi baj lehet, ha egy kicsit elengedem magam” attitűd vezetett a totális káoszhoz. Tudom, hogy képes vagyok kitartani, de nem szabad elfelejtenem, hogy mindez nem csak a diéta betartásáról szól.

Hanem rólam, önismeretről, szokásokról, gondolatokról, emlékekről és érzelmekről. Az érzelmek pedig megérkeztek.  Ma már korántsem voltam olyan nyugodt mint tegnap, párszor csúnyán beszóltam a családtagjaimnak, és gyorsan felkaptam apróságokon is a vizet.
Az tűnt fel, hogy komoly feszültséget élek át, ha a saját igényeimről, vágyaimról kell beszélnem, főleg akkor, ha azt feltételezem, hogy ez másoknak nem tetszene. Mivel evéssel nem tudtam levezetni a feszültséget, plusz rendkívül kialvatlan vagyok, a reggeli éhezés se tett jót és a napok óta tartó extrém hőség sem hiszem, hogy segít… látjátok, magyarázkodom, kifogásokat keresek. Persze ez a sok tényező  mind befolyásol, de a lényeg magában a felfedezésben van. Úgy érzem nem mondhatom ki a vágyaimat, ha azzal valakit megbánthatok, aztán addig forgatom magamban, míg kitör belőlem. Ilyenkor nem szépen szoktam, amire nem vagyok büszke. Ennek a történetre a mélyére fogok menni és megkezdem a változtatásokat.

Ma délután családostul kilátogatunk a Jazz fesztiválra, a zenei és a kulináris nyalánkságok mellett szerencsére rengeteg program lesz, ha meg úgy érzem nem bírom tovább, majd fürdök egyet a tóban, a hideg sör, vagy fröccs biztosan hiányozni fog.

Biztatáshoz nyomj egy like-ot! Véleményedet, tapasztalatodat, kérdésedet várom szeretettel hozzászólásban, vagy e-mailben a hello@leskovicsandrea.com címre.

Tetszett? Oszd meg!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra.