„Tudom, mit kellene csinálnom” – miért nem működnek az általános tanácsok figyelemzavarnál

Miért nem működnek a „normális” evési tanácsok figyelemzavarnál?

„Figyelj oda!”
„Egyél lassabban…”
„Tervezz előre!”
„Csak akaraterő kérdése…”

Ezek a kéretlen jótanácsok, amik általában lehet, hogy működnek, de érzelmi evésben, túlevésben érintett emberben csak frusztrációt, kudarcélményt okoznak, főleg, ha az illető ADHD vagy autizmus spektrumon helyezkedik el.

Aki egynél többször diétázott, pontosan ismeri ezeket a tanácsokat. Próbálta is. Újra és újra.
Aztán jön az este, a kifáradás, az idegrendszeri túlterhelés, és az egész szétesett.

Figyelemzavarnál az evés ugyanis nem egyszerűen szokás vagy fegyelem kérdése.
Az idegrendszer szabályozása, az ingerfeldolgozás, a jutalmazó rendszer és a kifáradás mind beleszól. Ilyenkor az evés gyakran gyors megkönnyebbülés, stabilizálás, túlélési megoldás. Rövid távon működik is, hosszú távon viszont bűntudatot, rossz érzéseket és egészségkárosodást is okozhat.

A belső hangunk üzenete ilyenkor valami hasonló lehet:

„Tudom, mit kellene csinálnom, mégsem megy.

Másoknak miért sikerül, nekem miért nem?”

A probléma gyakran az, hogy átlagos idegrendszerre kitalált tanácsokat próbálnak alkalmazni egy egészen más működésre. Ezek az általános tanácsok normál idegrendszernél sem feltétlen működnek, hisz egy túlevés mögött sosem az akaraterő a valódi probléma.

A januárban induló Figyelemzavar és túlevés programban ezeken a témákon dolgozunk:
megérteni, mi történik idegrendszeri szinten, és hogyan lehet olyan kapaszkodókat találni, amelyek valóban illeszkednek ehhez a működéshez.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!