Én is. Te is?
Én is.
Ha minden nő, akit valaha szexuálisan zaklattak vagy bántalmaztak, kiírná, hogy „Me too”, azaz „Én is.”, talán felhívhatnánk az emberek figyelmét a probléma nagyságára.
Épp arra készültem, hogy folytassam munkámat a fogyást akadályozó belső fékek és tiltások kifejtésében, de előtte felugrottam egy kicsit a Facebookra, ahol szembe jött velem a fenti üzenet.
Természetesen kitettem én is. Nem hazudok, nem titkolom, épp csak nem beszélek róla, de ha megszólítanak, ma már elmondom. Engem is zaklattak, és velem is történtek olyan dolgok, amiktől nagyon féltem a lányaimat.
Csak pár perc volt és igazából nem is történt „semmi” , de bennem egy világ dőlt össze. És nem, nem akartam csinos lenni, igazából nő se akartam lenni soha többé, mert csak egy gyenge nővel történhet ilyen. Egy év alatt felszedtem 15 kilót és egy nem túl jól működő, de a pasizás veszélyeitől megvédő párkapcsolatot. Egy mérgező kapcsolatot, amiben már nem úgy zaklattak, de legalább békésen hízhattam tovább.
Aztán újra erős lettem és szakítottam, örömömben a túlsúlyom nagy részétől megszabadultam. Nem viseltem jól, hogy megnéznek az utcán, bennem élt az emlék, a tehetetlenség nyomorult emléke. De legyőztem, felszegtem a fejem, szabad lettem és nőies.
Hülye ötlet volt, visszaéltek vele. Soha többé nem akartam gyenge lenni. Se szép. Se kedves. Minden emléket eltemettem magamban jó mélyre, meggyőztem magam, hogy nem is volt semmi, és hogy tulajdonképpen én vagyok a hibás.
Ki más lenne, ha nem az áldozat?
…. nem lehetek gyenge…
Isteni szerencse, hogy rám talált a férjem. A gondviselést küldte őt. Megszelídített, biztonságot adott és lehetőséget, hogy mellette lehessek bárki, aki csak szeretnék. Így lettem feleség, anya és segítő. Tizenévek távlatából, három édes gyerekkel már nem úgy akar nő lenni az ember, ahogy kamaszként és a gyengeség is egészen mást jelent. Ma már el tudtam fogadni, hogy szép vagyok, sőt gyönyörű. Mert a számomra igazán fontos emberek, így látnak engem, ahogy én is így látom őket. A szeretet csodákra képes. Már nem félek, és ha olyan kedvem van, lehetek gyenge is.
Kiírom, hogy én is. Beszélni róla természetes. Elszenvedni a zaklatást nem az.
Nem természetes, hogy te is áldozat vagy. Ahogy az sem az, hogy te érzed hibásnak magad. Bújj elő, mondd ki, hogy én is. Hívjuk fel a világ figyelmét arra, hogy ez a probléma hatalmas, de egyáltalán nem természetes.
Ha úgy érzed szükséged van rá, kérj segítséget! Keress támogató csoportot, vagy egy jó szakembert. Segítséget kérni nem szégyen, hanem a gyógyulás egy fontos lépcsőfoka.
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Elmondanád a véleményed vagy a történeted?
Írj hozzászólásban, vagy a hello@leskovicsandrea.com-ra!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!