Azt szoktam kérni, hogy akkor kezdjük el a közös munkát, ha alapvetően rendben van az életed, van időd és energiád önmagadra. Túlhajszolt, szétesett állapotban nincs sok esélye a sikeres életmódváltásnak. Ha nagyjából nyugisak a körülmények, tudsz figyelni önmagadra, a gondolataidra, érzelmeidre, szokásaidra, akkor leszel képes elcsípni a korlátozó hiedelmeket, megváltoztatni a rossz szokásokat.
Hogy vagyok én ezzel? Nyári szünet, három gyerek, kialvatlanság, némi stressz, de semmi extra. Akár el is kezdhetem, ha megfelelően felkészülök rá.
Megvan mikor kezdek, már csak azt kell eldöntenem, mit. Ilyenkor a konzultációkon az történik, hogy végigbeszéljük a lehetőségeket és vázolunk egy menetrendet. Általában ez csak iránymutatás és a közös munka során alakulnak ki a lépések. Máskor előre meghatározott szabályok szerint kezdnünk és fokozatosan lazítjuk azokat.
Önbizalomhiányom és eredményorientáltságom miatt nekem nagyon fontos a visszajelzés. Esetemben ez azt jelenti, hogy lássam, hogy értelme, eredménye van annak, amit csinálok. Rövid ideig képes vagyok bármilyen eszement szabályt betartani, de csak akkor, ha úgy érzem, hogy az érdekeimet szolgálja.
Ezért szoktam mindig böjttel kezdeni. Szigorú, de jól értelmezhető, betartható szabályok, testi és lelki eredményei is gyorsan láthatóak. A lelki munka a böjt alatt is elengedhetetlen, így lehet felkészülni a böjt utáni időszakra.
De most nincs Húsvét és azok az iránymutatások sokkal többet jelentenek nekem annál, hogy holmi diétává degradáljam őket. Olyan kell, ami viszonylag egyszerűen követhető, nem kell sokat főzni hozzá, de nem éheztetem ki a szervezetem. Ha konzultáción lennék magamnál, akkor azt mondanám, hogy kezdetnek valami rendelős étrend tökéletesen megteszi.
De még nem találkoztam olyan rendelős étrenddel, amit jó szívvel ajánlanék. Plusz itthon van az egész család, és ha már főzünk egyfélét, marha hülyén jönnek ki, ha rendelnék magamnak mást. És nem, nem akarom, hogy mindenki azt egye, amit én. Ez hirtelen váltással tuti bukta lenne.
Van valami, amivel szemezek egy ideje, sok jót hallottam róla, de még nem próbáltam. Azt hiszem, azt rendelem meg. És csütörtökön azzal kezdek. Nem mondom meg, hogy mi, ismertek, nem adom a nevem olyanhoz, amiben nem hiszek 100%-osan. Előbb tesztelem, amiről persze beszámolok, aztán, ha érdemesnek találom, bemutatom nektek.
Úgysem az a lényeg, hogy mit eszem, hanem, hogy mit gondolok, érzek, teszek. Hogy tartom fenn a motivációmat és hogyan csípem el a problémagócokat.
Ha már problémagócok. Írom a füzetem, ami elég ahhoz, hogy az állandó csipegetést féken tartsam. Viszont a kontrollálatlan falásokra nincs hatással. Ezek mindig valamilyen főétkezéshez kötöttek, és feszült lelkiállapotban történnek. Feszültségoldó falások. Jó ezt tudni, ezzel foglalkoznom kell.
De mindent a maga idejében. Tehát csütörtökön kezdek, egy komoly programmal, ami sok kötöttséggel jár, de csak egy rövid ideig tart, azután fokozatosan állok vissza, egy már megújult étrendre. Ez csak akkor fog működni, ha közben lelkileg készítem magam, feloldom a problémás evési szokásaimat, és a stresszhelyzetekre valódi, működő megküzdési módokat találok.
A következő napok arról fognak szólni, hogy lelkileg felkészülök a csütörtöki kezdésre, mert egy csomó irreális elvárás és félelem dolgozik bennem, amit addigra helyre kell tegyek. Csak egy példát említek most, hajnali fél ötkor arra riadtam fel, hogy azon rettegek, hogy soha többé nem ehetek sajttortát…. Bőven lesz feladat a következő napokra 🙂
Holnap a félelmekkel kezdek!
Biztatáshoz nyomj egy like-ot! Ha van kedved oszd meg saját tapasztalatodat velünk!
Tetszett? Oszd meg!
Kérdésed van?
Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra.
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!