Ahogy a pap felolvasta az evangéliumot, újra belém hasított a kérdés, mi van, ha nem szeretem önmagamat? Vasárnap az imádság, Isten, az elmélkedés napja számomra. A mai misén egy olyan gondolat fészkelte be magát a fejembe, ami nem hagy nyugodni. Mi történik azokkal, akik nem képesek önmagukat szeretni?

A prédikációban hallhattunk azokról, akik csak Istent szeretik, felebarátaikat nem, és azokról akik csak felebarátaikat szeretik, de Istent nem. Egy valamit vett alapnak a pap, hogy az emberek szeretik önmagukat.
Én ezt másképp tapasztalom. A hozzám forduló emberek nagy részének a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy szeresse magát. Hogy tisztelje magát annyira, hogy odafigyel testi – lelki egészségére, hogy boldogsága több legyen, mint az evésben való feloldódás. És hogy az önvizsgálat messzebb menjen, mint a „hogy nézek ki- mennyi felesleg van rajtam – milyen tilosat ettem már megint” lélekgyilkos háromszög.

Aki nem szereti magát, irtó nehéz alapról indul.
Aki nem tartja magát szerethető és értékes embernek, annak minden fejlődésre tett kísérletébe kódolva lesz a bukás és saját maga bántása.
Aki nem szereti magát, annak a fogyókúra egy alkalmas talaj a büntetésre, a kínzásra, a bosszúra. Neki az életmódváltás szenvedés. Az ilyen embereknek az étel valóban menedék, menedék a külvilág és önmaguk elől, ahol végre „legálisan” törődhetnek maguknak, tömhetnek le a torkukon némi szeretetet.

És hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik nem képesek önmagukat szeretni? Megkeserednek, besavanyodnak, megmerevednek. Haragszanak önmagukra és a külvilágra és bárhogy is viselkednek, a külvilág is előbb utóbb haragudni kezd rájuk. Pedig ők nem tehetnek róla, hogy így éreznek, és ebben az állapotban nem is tudják elképzelni, hogy lehetne másképp.

Akik nem szeretik önmagukat, azoknak nagyon nehéz segíteni, mert úgy érzik nem érdemlik meg. Pedig a segítséget ők érdemlik meg leginkább. A hiányzó ősbizalmat pótolni nem lehet, de jó kérdésekkel, mély beszélgetésekkel nagyon messzire juthatunk. A felismerés, hogy „nem szeretem magam, nem tartom magam szerethetőnek” katartikus élmény,  a változásnak egy nagyon fontos lépcsője.

Felismerni azt, hogy büntetem magam, hogy nem adom meg magamnak azt a szeretetet, törődést, amit megérdemelnék, nagyon sokféleképpen lehet. Ennek egyik módja az étkezésen keresztül visz. Csodálatos, hogy a változás, a fejlődés, önmaguk szeretése és elfogadása is megtapasztalható az evésen, étkezésen keresztül.

Te szereted magad? És ismersz olyat, aki nem?

Oszd meg ezt a cikket, ha van olyan ismerősöd, akinek hasznos lehet!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!