Kati vagyok, túlevő – hogy lettem jól

Amikor minden rendben van és csak jövök megyek a lakásban, úgy eszegetnék valamit, akkor jövök rá, hogy mennyire sokat tanultam az elmúlt időszakban magamról, magamtól és Anditól…

Az egész úgy indult, hogy egy rendezvényen hallottam Andit mesélni a túlevésről. Úgy érzetem rólam és nekem beszél.
Meg azt is éreztem, hogy teljesen jelentéktelen vagyok, az én problémáim nem is olyan súlyosak és fontosak. Így akkor még nem mentem oda hozzá, csak elkezdtem a Facebookon követni, meg a honlapját nézegetni.

De ami sokkal fontosabb, elkezdtem magamat figyelni. Az evéshez való viszonyomat. Vagyis a viszonyom az evéssel. Mert az igazi viszony volt, röhögve mondtam a férjemnek, hogy viszonyom van, valaki mással. Látni kellett volna az arcát, hogy megdöbbent. Gyorsan hozzá is tettem, hogy nyugi, „csak” az evéssel.

Tudjátok, mit válaszolt?

„Ja, azt mindig tudtam….”

Ott beszélgetést kellett volna kezdeményeznem, nem elvonulni és bőgni, de akkor még képtelen lettem volna rá. Inkább megrendeltem Lukács Liza könyveit. Mindent akartam tudni. Mi ez az egész, miért gyötör engem, mit tehetek ellen. Liza könyvei fantasztikusak! Egy új világra nyílt ki a szemem. És még jobban figyelni kezdtem magam.

Aztán jött egy családi ünnep (mi más), amikor több szerettem is a lelkembe gázolt én meg egy fél gesztenyés tortát elpusztítottam. De nem szóltam volna, hogy fájt, amit mondtak. Aznap este elhatároztam, hogy nem hagyom magam. Hatalmas lendületem és tettrekészségem arra volt elegendő, hogy megrendeltem az összes JóLeszek Minitréninget.

Andi többször is leírja, hogy hogyan haladjunk vele, mire figyeljünk. De nekem instant azonnali megoldás kellett, ezért egyszerre elolvastam az egészet. Aznap éjszaka sem aludtam.

A fejembe egyre több tudás lett, de a rendszer hiányzott. Viszont pont találkoztam egy másik eseményen Andival.
Tökéletes jelentéktelenségem teljes tudatában odaléptem hozzá és megszólítottam (majdnem elszaladtam!).
Kedves és közvetlen volt,  éreztem, hogy őszintén érdekli, mi van velem.

Hosszú idő után először valóságosnak éreztem magam.

Önmagam és a problémáim is. Aki nem élt láthatatlanul, az nem tudja elképzelni, milyen csodás érzés látszódni, valódi figyelemben létezni.

Mire elkezdtük a közös munkát már rengeteg mindent tudtam, de ahogy elkezdtem rendszerben rálátni az életemre, végre a változtatások is mentek.

Már tudtam, mit miért csinálok, sokszor még így is túlettem, de legalább már nem gyűlöltem magam érte. Tudom, hogy sok munka áll még előttem, de most egy nyugis időszak van, megpihenek.

És ahogy jöttem mentem a lakásban, nem ettem túl…

Eszembe jutott amikor Andi a szükségletekről mesélt. Beugrott a gyűjtögető ősasszony képe. Hangosan felröhögtem, felvettem a futócipőmet és sétáltam egy hatalmasat a környéken.

Séta közben azt vettem észre, hogy

már nem az érdekel, hogy melyik szembejövő ember hogy néz ki.

Hogy kinél vagyok kövérebb és kinél vékonyabb. Viszont észrevettem, hogy egy csajnak milyen szép a szeme, láttam többféle madarat, szerintem egy mókust is. Érdekes formájú felhőket, egy nagyon frankó bicajt, egy olyan teraszt, amire mindig is vágytam és egy iszonyat jó cipőt.

Hazaérve jöttem rá, hogy mennyit haladtam előre. Órák óta nem szapultam magam gondolatban sem. Képes voltam úgy emberek között lenni, hogy nem mértem magam hozzájuk. Észrevettem érdekes dolgokat, miközben eszembe se jutott fagyizni, vagy a pékségbe beugrani egy kis rágcsálnivalóért. Napok óta nem kiabáltam sem a gyerekekkel sem a férjemmel, sem senki mással.

Csend van és nyugi. Fogyni nem sokat fogytam, de ebben a tavaszi időszakban, az elmúlt sok évben mindig felszedtem pár plusz kilót. Ez idén kimaradt és ez jó érzéssel tölt el.

Elindultam, haladok. Reményeim szerint jó irányba. Pénteken megyek Andihoz, talán először jó kedvvel és elégedetten. Kíváncsian várom, hogy mi lesz.

Andi:

A túlevésről a mai napig nem „divat” beszélni. Vannak időszakok, amikor felkapott téma az anorexia, a bulimia, de a túlevést még mindig homály fedi. 
Pedig egyre több ember életét keseríti meg. Akik, mivel azt sem tudják milyen problémával állnak szembe, akaraterővel, diétával, személyi edzővel akarnak megszabadulni egy lelki problémától. 

De ugyanúgy, ahogy egy gyomorfekélyt sem lehet pusztán lelki segítségnyújtással meggyógyítani, úgy egy pszichológiai probléma sem fog megoldódni valódi lelki gyógyítófolyamatok nélkül.

Kati ráérzett, hogy evésgondja több, mint egyszerű nassolási vágy és kutatni kezdett utána. Minél többet tudott meg, annál jobban vágyott a gyógyulásra. Ez a munka azonban jóval több, mint bekapni pár pirulát. És nem is gyógyul olyan egyenletesen, mint egy csonttörés.
Szakszerű segítséggel és önismeretre való hajlandósággal, Kati olyan eredményeket tudott elérni, ami korábban elképzelhetetlen lett volna számára. 

Kati túlevése más bajok tünete is. Ezt ma már ő is jól tudja. És akar változtatni. Én is kíváncsian várom a pénteki találkozót.