Érzések az éhség mögött
Tudatosan táplálkozni azt jelenti, hogy nem csak arra figyelünk, mit eszünk, hanem arra is, miért. Keresni kezdjük az étkezések mögött meghúzódó okokat, melyek közül az egyik első és talán legáltalánosabb, az érzelmi ok, azaz az érzelmi éhség.
Bármilyen megdöbbentő, gyakrabban eszünk valamilyen érzelem hatására, azaz érzelmi éhség miatt, mint valódi fiziológiás éhségérzet miatt. Szomorúság, idegesség, frusztráció, szorongás, magányosság, csalódottság, vagy épp jókedv, boldogság, derű, elégedettség, szinte bármilyen érzelem átélése jó ok lehet pár extra kalória elfogyasztására.
De mi köze az evésnek az érzelmekhez?
Érzelemre evéssel válaszolni már a csecsemők is tudnak. Sírnak, mert éhesek, érintésre vágynak, fáj valamijük és a az anyukájuk megeteti őket. Ez az első lecke az evés és a jó érzések, a nyugodtság, a béke, a szeretet összekapcsolásában.
Életünk során számtalan tanulási lehetőségünk van, ahol a különböző érzelmi helyzeteket evéssel kapcsolhatjuk össze. A gyakran síró gyermek jutalomfalatai, jó jegyért járó extra nasi, vagy épp a tévében látott szerelmi bánatra megoldást kínáló dobozos fagyi mind azt sugallja, hogy az étel megoldás, az evés jó érzést, boldogságot okoz.
Valóban jobban leszünk tőle, de ez csak átmeneti állapot, melyet lelkiismeret furdalás és rossz közérzet követhet. Mert az eredeti érzelemre nem történt valódi, kielégítő reakció. A problémát okozó helyzet továbbra is fennáll, fenntartva ezzel az érzelmi éhség érzését.
Sokféleképpen fogalmazták meg az érzelmi éhséget, leginkább egy kényszerítő érzésre hasonlít. Belső űr, amit be kell tömni vagy egy vágy, aminek engedelmeskedni kell és addig enni, amíg nem feszít a hasunk, és utána még tovább. Hatására a figyelmünk elterelődik a valódi problémánkról, és az evéssel, vagy épp az evéssel kapcsolatos gondjainkkal fogunk foglalkozni.
Ily módon az érzelmi evés egy problémamegoldó stratégia, ahol az egy helyzet kivált valamilyen érzelmet, amit sokszor fel sem ismerünk, helyette azonnal enni kezdünk.
Hédi története
Hédinek szokása volt, hogy munka után péksütivel jutalmazza magát. Nehéz nap után jól esik a lazulás, és ennyitől senkinek nem lehet baja, gondolta sokáig. Mikor kiderült, hogy kezdődő inzulinrezisztenciája van, le akart mondani a péksütikről. Hozzám akkor fordult segítségért, mikor hónapok óta hiába próbálkozott, nem tudta rávenni magát, hogy huzamosabb ideig ne egyen a kedvenc kakaóscsigájából. Ekkorra az önértékelése és az önbizalma szinte teljesen elveszett, mert úgy érezte, semmi akaratereje nincsen, gyönge, és egy olyan egyszerű feladatot is képtelen elvégezni, hogy valamit ne egyen meg.
Először is tisztáznunk kellett, hogy nem az akaraterejében van a hiba, hiszen az élete számos más területén igen jól működik. Meg kellett találnunk a probléma valódi okát. Még pedig azt, hogy miért érzi azt, hogy meg kell ennie azt a kakaóscsigát. Sokáig jutalomnak hívta és akként is tekintett rá. De kiderült, hogy nem ez a funkciója. Hédi akkoriban kezdte el péksüteménnyel jutalmazni magát, mikor kolléganője és barátnője szülési szabadságra ment. Örült az örömének, de a napi munka hirtelen sokkal nehezebb lett. Ráébredt, hogy neki még partnerkapcsolata sincs, magányos és a barátnője is távol került tőle. Félt ezekkel az érzésekkel szembenézni, inkább evett helyette. Az evés funkciója ebben az esetben az volt, hogy elfedje és csillapítsa a magányosság és a kétségbeesés érzését.
Miután végigbeszéltük milyen sokféle érzés, érzelem játszódik le benne, amikről korábban nem vett tudomást, megnyugodott. Segítettem neki felismerni, megfogalmazni és megélni az érzéseit, és már nem volt szüksége evésre, hogy elfojtsa azokat.
Érzelmi evés, érzelmi éhség
Érzelmek hatására enni kényelmesnek és egyszerűnek tűnő megoldás, amolyan instant válasz bármely problémára. Mégsem lesz mindenki érzelmi evő. Mégpedig azért, mert az evés csak egy megoldás az adott érzelemre adott sokféle válaszlehetőség közül. Egy olyan válasz, amit általában akkor használunk, ha beszűkülve érezzük a lehetőségeinket.
Lehet, hogy egy adott érzelemmel, mondjuk a kétségbeeséssel általában könnyen megbirkózunk, ám ha épp sok minden összejött, nem működnek az addig megszokott megoldások. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy az új megoldások keresése helyett, valami ősi, biztonságos felé nyúlunk, eszünk.
Ahhoz, hogy ki tudjunk szakadni ebből a körből, a legfontosabb, hogy tudatosítsunk. Tudjuk, hogy mit és miért csinálunk. Ha megkérdőjelezzük a szokásainkat, automatizmusainkat, megkeressük, mi az a valódi érzés, amit átélünk és mit lehetne tennünk hogy jobban érezzük magunkat, könnyen rájövünk, hogy az evés egyáltalán nem jó megoldás. Szerencsére jó megoldásból mindig több létezik, keresni kell és kísérletezni, melyik helyzetben mi az, ami beválik.
A szerzőről:
Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus, fogyókúrás terapeuta. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.
Kérdésed van?
Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!
Jó lenne több önbizalom?
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!