ADHD, autizmus és az evés idegrendszeri összefüggései

A túlevéssel küzdő emberek nagy része évekig abban a hitben él, hogy a problémája elsősorban az akaraterő hiányából fakad. Újabb és újabb szabályokat próbálnak felállítani, diétákat követnek, rendszereket építenek, majd amikor ezek nem működnek tartósan, a kudarcot saját személyes hiányosságként élik meg. Különösen gyakori ez azoknál, akik figyelemzavarral élnek, akár ADHD-ról, akár autizmusról van szó. Pedig ebben az esetben az evés körüli nehézségek sokkal kevésbé szólnak fegyelmezetlenségről, és sokkal inkább az idegrendszer működéséről.

---

A figyelemzavar nem kizárólag a koncentrációt érinti. Kihat arra, hogyan érzékeljük a testünket, hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, hogyan reagálunk a túlterhelésre, és milyen eszközökkel tudjuk magunkat egyensúlyban tartani. Az evés ezekben a rendszerekben gyakran fontos szerepet kap, sokszor jóval fontosabbat, mint azt kívülről bárki gondolná.

Az egyik legmeghatározóbb tényező az úgynevezett interocepció, vagyis a belső testi jelzések érzékelésének képessége. Sok ADHD-s és autista ember számol be arról, hogy az éhség és a jóllakottság érzete nem egyenletesen, nem kiszámítható módon jelenik meg.

Előfordul, hogy az éhség hosszú ideig alig érzékelhető, majd hirtelen, nagyon intenzíven tör rá az emberre. A jóllakottság jelzése pedig gyakran késve érkezik meg, vagy olyan halvány, hogy nem képes időben megállítani az evést. Ilyen helyzetben a túlevés nem döntés, hanem következmény. A test egyszerűen nem ad elegendő információt ahhoz, hogy az evés természetes módon le tudjon zárulni.

---

Ehhez társul gyakran az időérzékelés zavara, amely szintén tipikus figyelemzavarban. Az evés könnyen háttérbe szorul, különösen akkor, ha az illető belemerül valamibe, ami leköti a figyelmét. A hiperfókusz állapotában a test jelzései háttérzajként működnek, vagy teljesen eltűnnek a tudatból. Az étkezések kimaradnak, eltolódnak, majd egy ponton az idegrendszer hirtelen próbálja pótolni azt, ami elmaradt. Ez a pótlás ritkán általában gyors, intenzív és nagy mennyiségű evés formájában jelenik meg.

ADHD esetén az evés jutalmazó szerepe is hangsúlyosabbá válik. A dopaminrendszer eltérő működése miatt a mindennapi tevékenységek gyakran kevésbé adnak kielégülést, az örömérzet gyorsabban elhalványul, és nehezebb fenntartani a belső motivációt.

Az evés ezzel szemben gyors és kiszámítható idegrendszeri választ ad. Különösen igaz ez a szénhidrátban gazdag, édes vagy zsíros ételekre, amelyek rövid időre csökkentik a belső nyugtalanságot és megkönnyebbülést hoznak. Ilyenkor az evés az idegrendszeri önszabályozás szerepét is betölti.

---

Autizmusban az érzékszervi feldolgozás sajátosságai is erősen befolyásolják az evéshez való viszonyt. A mindennapi környezet sokkal intenzívebb ingerekkel terheli az idegrendszert, legyen szó zajról, fényről, szagokról vagy szociális helyzetekről. Ezek a terhelések összeadódnak, és a test folyamatosan keresi azokat a pontokat, ahol meg tud nyugodni. Az evés ebben a folyamatban kiszámítható, ritmikus, testi szinten megfogható élményt ad. A textúra, a hőmérséklet, az ízek állandósága mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az evés megnyugtató hatású legyen. A túlevés sokszor akkor jelenik meg, amikor az idegrendszer már túlterhelt, és gyors szabályozásra van szüksége.

A végrehajtó funkciók nehézségei szintén fontos szerepet játszanak. A tervezés, az előkészítés és a döntéshozatal sok figyelemzavarral élő ember számára aránytalanul nagy energiát igényel. Az étkezés megszervezése, a bevásárlás, a főzés vagy akár az ételválasztás önmagában kimerítő lehet. Ilyen helyzetben az idegrendszer érthető módon az azonnal elérhető megoldások felé fordul és az evés gyors és egyszerű formái válnak dominánssá.

Az érzelemszabályozás sajátosságai tovább erősítik ezt a mintázatot. Sok neurodivergens ember intenzívebben éli meg az érzelmeit, és ezek az érzelmek gyorsabban változnak. Az evés segíthet tompítani a feszültséget, elterelni a figyelmet, vagy egyszerűen átvészelhetőbbé tenni egy belső állapotot. A túlevés ebben az értelemben egy működő, bár hosszú távon nem ideális megküzdési mód.

Autizmusban gyakran megjelenik az evéshez kapcsolódó merevség és ciklikusság is. A biztonságos ételek, az ismétlődő minták segítenek stabilitást teremteni egy kiszámíthatatlan világban. Ugyanakkor, ha túl sok kontroll és feszültség halmozódik fel, ezek a rendszerek időnként kibillennek, és megjelenhetnek a túlevéses epizódok. Ezek a kilengések sokszor éppen annak a jelei, hogy az idegrendszer túl sokáig próbálta fenntartani az egyensúlyt.

Mindezt tovább súlyosbíthatja a maszkolás és az alkalmazkodás hosszú távú terhe. A folyamatos megfelelés, az önkontroll, a társas elvárásokhoz való igazodás jelentős idegrendszeri költséggel jár. Sokan számolnak be arról, hogy az evés az egyetlen terület, ahol végre elengedhetik a kontrollt.

---

Ha mindezt együtt nézzük, láthatóvá válik, hogy a túlevés figyelemzavarban nem elszigetelt probléma. Egy összetett idegrendszeri működés része, amely érzékelési, szabályozási és kapacitásbeli sajátosságokból épül fel. Amíg kizárólag az evést próbáljuk megváltoztatni, a rendszer újra és újra ugyanahhoz az eszközhöz nyúl. A valódi változás ott kezdődik, ahol az idegrendszeri hátteret kezdjük megérteni, és az önszabályozást nem büntetni, hanem támogatni próbáljuk.

Ez a szemlélet nem gyors megoldásokat kínál. Viszont csökkenti a szégyent, és lehetőséget teremt arra, hogy az evés ne ellenséggé váljon, hanem egy jelzéssé, amely fontos információt hordoz az idegrendszer állapotáról.

Ha szeretnél utánajárni a figyelemzavarod és a túlevésed kapcsolatának, csatlakozz hozzánk a január 17-én induló Figyelemzavar és túlevés – Kulcsok az önszabályozáshoz on-line csoportunkba.

Részletek és jelentkezés :