Nem akaratgyengeség – neurodivergencia és túlevés

Amikor a túlevésről beszélünk, hajlamosak vagyunk nagyon gyorsan eljutni az akaraterő kérdéséhez.

Miért nem tudod egyszerűen abbahagyni? Miért eszel megint, amikor már nem is vagy éhes? Miért kívánod ennyire az édességet? Miért olyan nehéz betartani azt, amit előzőleg elhatároztál?

Neurodivergencia esetén az evés sokszor ennél jóval összetettebb történet. Az ételhez nemcsak az éhség és a jóllakottság kapcsolódhat, hanem a figyelem, a stimuláció, az érzelmi állapotunk, az érzékszervi sajátosságaink, a megszokások és az önszabályozás is.

Van, amikor az étel egyszerűen egy kis izgalom

Gondolj bele egy olyan napba, amikor minden ugyanolyan. Ugyanazok a feladatok, ugyanazok a körök, ugyanaz a rengeteg elintéznivaló.

Aztán eszedbe jut valami finom.

Már maga a gondolat is ad valami pluszt a naphoz. Lehet tervezgetni, mit fogsz enni, lehet várni az ebédet, lehet venni valami olyat, amit nagyon szeretsz.

Az étel ilyenkor élményt és változatosságot is jelenthet. Különösen akkor, ha valaki könnyen alulstimulálódik, unatkozik, nehezen tartja fenn a figyelmét, vagy egyszerűen sokkal erősebben vágyik arra, hogy történjen valami.

Ilyenkor egy nagyon szigorú étrend különösen nehézzé válhat. A pontosan előírt menü, a megszabott időpontok és a tiltólisták könnyen azt az érzést kelthetik, hogy még az evésben sincs helye a spontaneitásnak.

Máskor éppen a kiszámíthatóság ad biztonságot

Van, akinek a kedvenc ételek jelentik azt a biztos pontot, amiről tudja, hogy jó lesz.

Ismeri az ízét, az állagát, a textúráját. Tudja, mire számíthat. Nem kell újra dönteni, kísérletezni, meglepetésekkel szembesülni.

Autizmus esetén a szenzoros sajátosságok miatt ez különösen fontos lehet. Egy étel állaga, szaga, hőmérséklete vagy akár egyetlen kellemetlen textúra is komoly különbséget jelenthet abban, hogy valaki képes-e megenni az adott ételt. A szűkebb ételválaszték ezért önmagában nem feltétlenül egyszerű válogatósság kérdése; lehet az érzékszervi túlterhelés elkerülésének egyik módja is.

És persze az ellenkezője is előfordulhat: valaki éppen az új ízeket, erőteljesebb textúrákat, változatosságot keresi, mert ezek érdekesebb, stimulálóbb élményt adnak.

És ott van az evés mint önszabályozás

Ezt talán a legkönnyebb félreérteni.

Amikor valaki egy nehéz nap végén megeszik egy csomó édességet, könnyű azt mondani rá, hogy „nem tudott ellenállni”.

Közben lehet, hogy egész nap rengeteg dolgot próbált szabályozni.

Figyelni. Koncentrálni. Elkezdeni feladatokat. Befejezni őket. Megjegyezni, amit nem szabad elfelejteni. Elviselni az ingereket. Visszafogni az impulzusokat. Alkalmazkodni másokhoz.

Aztán estére elfogy az energia.

Az evés pedig gyorsan elérhető, kellemes és ismerős élmény. Adhat egy kis jutalmat, megnyugvást, szünetet vagy egyszerűen azt az érzést, hogy végre történik valami jó.

Az ADHD és a rendezetlen evési viselkedések között valóban találtak összefüggést, és a kutatások szerint ebben az érzelemszabályozási nehézségek és a negatív érzelmi állapotok is szerepet játszhatnak.

Néha egyszerűen túl sok már az egész

Van még egy nagyon hétköznapi oka is annak, hogy este valami gyors ételhez nyúlunk: elfáradtunk.

Az evéshez ugyanis rengeteg apró feladat kapcsolódik. Ki kell találni, mit együnk. Meg kell venni. Haza kell vinni. El kell készíteni. El kell pakolni. El kell mosogatni.

Nap végén ezek a döntések és teendők is soknak tűnhetnek.

Ilyenkor nagyon vonzó egy gyors, ismerős étel, amihez alig kell gondolkodni.

És ha egész nap azt érezted, hogy mindenhez össze kell szedned magad, este könnyen elfogyhat az a kapacitás, amivel még az evést is kontrollálni próbálnád.

Érdemes egy kicsit másképp feltenni a kérdést

Ha valaki rendszeresen túleszik, sokszor az első reakció az, hogy megpróbálja még jobban kontrollálni az evést.

Szigorúbb étrend. Több szabály. Kevesebb édesség. Több odafigyelés.

Pedig érdemes lehet megnézni azt is, mi történik az evés körül.

• Mennyire vagy túlterhelve?
• Mennyire kiszámítható a napod?
• Mennyire tudod érzékelni a saját éhségedet és jóllakottságodat?
• Mennyi stimulációra van szükséged?
• Milyen érzékszervi sajátosságaid vannak?
• Mennyire nehéz számodra döntéseket hozni, elkezdeni vagy befejezni feladatokat?
• És legfőképpen: mit próbál szabályozni az evés?

Ezek a kérdések sokkal többet elárulhatnak az evési nehézségeidről, mint az, hogy pontosan hány kalóriát ettél aznap.

A neurodivergenciával élő emberek evési nehézségeinek megértésében ezért különösen fontos lehet az egyéni működés, a szenzoros sajátosságok, a rutinok, a stimulációs igények és az érzelmi önszabályozás figyelembevétele.

Nem magadat kell „megjavítanod”

Számomra az egyik legfontosabb váltás akkor történik meg, amikor az evést már nem önmagában próbáljuk megváltoztatni.

Elkezdjük megérteni, hogy mi történik veled.

• Miért olyan nehéz bizonyos helyzetekben?
• Miért pont este borul fel minden?
• Miért vannak ételek, amelyekhez újra és újra visszatérsz?
• Miért olyan nehéz változtatni?
• És mi az, amire valójában szükséged lenne ahhoz, hogy könnyebben tudd szabályozni magad?

Az ADHD és túlevés – Kulcsok az önszabályozáshoz online programot pontosan ezért hoztuk létre.

A programban a túlevést a saját működésed összefüggéseiben vizsgáljuk, és olyan eszközöket keresünk, amelyek egy neurodivergens idegrendszer számára is használhatóak lehetnek.

Mert az önszabályozás sokszor ott kezdődik, hogy végre megértjük, miért működünk úgy, ahogy működünk.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!