Stimmelés (stim) mint túlevés?
Előfordul.
Gyakrabban, mint hinnénk.
A stimmelés (vagy stim) ismétlődő, önstimuláló viselkedés, amely az idegrendszer szabályozását szolgálja.
Ilyen lehet például:
-
ringatózás
-
pörgés
-
láb ritmikus mozgatása
-
kéz rázása
-
ujjakkal babrálás
-
haj csavargatása
-
ismétlődő hangok kiadása
-
száj rágcsálása — igazából bármi rágcsálása
és még nagyon sok minden más.
Mit ad a stim?
Olyan ismétlődő tevékenységekről beszélünk, amelyek:
-
megnyugtatnak,
-
segítenek fókuszálni,
-
csillapítják az érzelmeket,
-
vagy csökkentik az unatkozás okozta kínszenvedést.
Ami szinte biztos, hogy a környezet számára zavaró és az alábbi válaszokat váltja ki:
„Maradj már nyugton!”
„Miért nem viselkedsz normálisan?”
„Nem hiszem el, hogy nem tudod abbahagyni!”
„Már megint azt csinálod…”
Maszkolás és a stressz spirálja
Az ember társas lény (és prédaállat) — vagyis az, hogy a közvetlen környezete elfogadja, mindent meghatároz.
Minél fiatalabb valaki, annál fontosabb a túléléséhez, hogy beilleszkedjen.
Bármi áron.
Így az önmegnyugtató tevékenységeit, a stimjeit igyekszik elfedni, miközben megtanulja, hogy ő — a „furcsa szokásaival” együtt — nem elfogadható.
Ez azért is nagyon szomorú, mert így folyamatos stresszt él át, állandóan monitorozza magát, hogy a számára olyan fontos elfogadást és biztonságot elérje.
Pedig épp a stressz szabályozásához lenne szüksége a stimre — amit viszont el kell titkolnia.
Itt lép be a túlevés
A rágás önmagában is lehet stim: ilyenkor nem az étel minősége számít, hanem a rágás–nyelés–állkapocsmozgás mint ismétlődő, nyugtató ritmus.
De segíthet a túlevés a komfortételeken keresztül is:
a kedves, kedvenc, biztonságos ételek fogyasztása megnyugtatást, biztonságérzetet ad.
A gond az, hogy a neurodiverzitásban érintett emberek belső érzékelése sem átlagos — így előfordulhat, hogy nem érzik, mikor teltek el.
A finom étel viszont jólesik, megnyugtat, és megállni nehéz.
ADHD és a végrehajtó funkciók
Ezt minden ADHD-s ismeri:
a végrehajtó funkciók zavara miatt két dolog különösen nehéz —
elkezdeni és abbahagyni dolgokat.
Már tudja, hogy nem kellene enni,
de még ezt a falatot, meg azt a másikat le kell küldeni…
mert muszáj.
A dopaminhiány is hozzájárul: az édes, intenzív, változatos ételek rövid távú jutalmat adnak, ami pillanatokra enyhíti a hiányérzetet.
Érzelmi evés és elfojtás
Az érzelmi evés természetesen a neurodiverz embereknél is ugyanúgy megjelenik, mint a neurotipikusaknál.
De náluk gyakran a maszkolásból és a stim elfojtásából fakad:
a tartós szorongásból, fásultságból, kétségbeesésből, amit az okoz, hogy „nem lehetnek önmaguk”.
Mit tehetünk?
Ha sejtjük vagy tudjuk, hogy nem átlagos az idegrendszerünk,
próbáljuk meg direkt módon engedni a stimmelést.
Csettintés, lábmozgatás, lassú ringatózás – ha megkönnyebbülést hoz, engedjük meg magunknak.
Tudom, furán hangzik direkt csettintgetni vagy ringatózni állás közben,
de ha ettől megkönnyebbülsz,
ha jó érzést ad,
akkor csináld bátran.
Engedd meg az idegrendszerednek,
hogy megmutassa:
tudod az evésen kívül is jól szabályozni, nyugtatni magad.
#túlevés #érzelmievés #autizmus #ADHD #joleszek #AuDHD
Ismerd meg legújabb programomat:
A szerzőről:
Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus, fogyókúrás terapeuta. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.
Kérdésed van?
Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!