„Andi, annyira utálom! Úgy érzem nem működik a változás, a tudatos táplálkozás, hogy legyőz a túlevés. Ott állok a szekrény előtt, tudom, hogy nem szabad kinyitnom. Tudom, hogy nem szabad kivennem a nasis dobozt (tudom, hogy nem kellene nasis doboznak lennie!). Tudom, hogy nem kellene beleennem.
Mégis megteszem. Az első pár falatot élvezem, de utána jön a lelkiismeretfurdalás és pocsékul leszek. Nem is mindig eszek tovább. De akkor is. Megtörtem. Gyenge vagyok. Elbuktam. Már megint. Mikor lesz ennek vége? Vesztes vagyok?”

NEM!
Sőt, nyertes vagy! De egy csata közepén sem állunk neki sebeket számolni, mert még semmi értelme. Ahogy itt sincs.

Vizsgáljuk meg, valójában mi történik:

Elkezdtél egy folyamatot, a változást. Még nem értél célba, de jó úton vagy, haladsz és ez mindenképpen tiszteletet és elismerést érdemel. Nem csak mások részéről, hanem önmagad részéről is.
A változás ugyanis nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Sokszor úgy tűnik, hogy csak elhatározás kérdése az egész, valójában ennél sokkal többről van szó.

A változásnak fázisai vannak, amiket végig kell járni.
Eleinte tagadsz. Neked nincs is problémád, minden rendben van, békén lehet téged hagyni. (Ilyen az alakom, lassú az anyagcserém, én így vagyok szép, stb…)
Ezután a fontolgatás előtti szakaszban kezded meglátni, hogy valami lehet, hogy nincs rendben. Persze nem veled, de elképzelhető, hogy másnak gondot jelentene, ha hasonló helyzetben lenne. (Nehéz lehet neki ilyen túlsúllyal szaladni a gyereke után…. )
A fontolgatás szakaszában egyre több információt gyűjtesz. Odafigyelsz, ki mit mond, milyen praktikák, fortélyok, tanácsok vannak. Másoknak hogy sikerült. Inspirálódsz, motivációt és erőt gyűjtesz. Könyveket, honlapokat olvasgatsz a témában, különféle csoportokba lépsz be, stb… (Saját magad továbbképzése az aktuális diétás trendekből, kiválasztod a neked szimpatikus módszereket, tanácsadókat, közösségeket).
A cselekvés előtti szakaszban tervezel. Már érzed, hogy neked kell változnod, hogy ez egy hasznos és jó dolog lesz, ami a te érdekedet szolgálja és előre visz. Bár bizonytalan vagy, mégis egyre több döntést hozol. Óvatosan kipróbálsz dolgokat, de még elköteleződés nélkül. Ennek az időszaknak a végére általában lesz egy elképzelésed, hogy mit fogsz tenni a valódi változás érdekében és lesz egy kitűzött időpontod, hogy mikortól. (Holnaptól, hétfőtől, elsejétől másképp eszem, mégpedig úgy hogy…..)
A cselekvés szakasza a leglátványosabb, itt válik kézzelfoghatóvá az elmúlt időszakok lelki munkája. Eléred az első sikereket, lendületben vagy. (Elindulnak a kilók lefele, büszke vagy magadra, motivált vagy.)
A fenntartás szakasza újfajta kihívásokat tartogat. A megváltozott szokásokat ugyanis fenn kell tartani. És ez szinte soha nem működik elsőre.

El fogsz bukni. És ez így van jól. Mert a bukásokból tanulod meg, hogy kell felállni és tovább menni.

Van, hogy szinteket fogsz visszacsúszni, akár egész a tagadásig is visszamehetsz. De az utat már egyszer bejártad, másodszorra, sokadszorra is menni fog. Csak meg kell erősítened magad. Fel kell ismerned, hogy mik voltak az okok, amik miatt nem sikerült tartani az elhatározásodat. Újra kell tervezni, motivációt gyűjteni és belevágni.

Jó abban reménykedni, hogy elsőre menni fog. De nem fog. Egyszerűen azért, mert a tanulás ilyen. Meg kell azt is tapasztalni, milyen mikor nem sikerül. Gyerekként százszor is elestél mielőtt megtanultál járni, mégse mondtad azt, hogy neked ez nem megy, maradok inkább a padlón.
Most is fel fogsz kelni, csak figyelni kell magadra, a belső hangodra. Arra, hogy neked valójában mi a jó, mire van szükséged, mi kell. Mert a változás akkor lesz valódi, tartós és fenntartható, ha belülről érkezik. Belső elhatározás, a saját belső igényekre és vágyakra reagálva. Ehhez pedig önismeret kell. A hibák remek alkalmak arra, hogy megfigyeld magad. Többet ettél, másképp ettél, miért? Mire volt valójában szükséged?

Most menjünk együtt vissza kicsit a szekrényhez…

Elmondom mi fog történni, milyen lépések következnek egymás után, hogy tudd, jó úton jársz, és ebben az útban a hiba is benne van:

1. Állsz a szekrény előtt, zabálsz, eleinte élvezed, aztán pocsékul érzed magad, tele vagy önváddal.
2. Állsz a szekrény előtt, zabálsz, eleinte élvezed, aztán pocsékul vagy, rájössz, hogy ez egy folyamat, aminek az elején vagy. Most kellene megkérdezned, hogy mégis mire van szükséged. Megkérdezed. Tipped sincs. Vagy ha igen, nem tudsz reagálni rá.
3. Állsz a szekrény előtt, zabálsz, eleinte élvezed, aztán rájössz, hogy most kell kérdezni. Megdicséred magad, hogy észrevetted, mit kell tenni. Hülyének nézed magad, mert dicsérgeted magad, miközben nassolsz. Abbahagyod a nassolást. Megkérded magad, mit érzel, mire van valóban szükséged. Válaszolsz magadnak. Talán teszel is valamit magadért.
4. Állsz a szekrény előtt, nassolsz. Eleinte élvezed, majd rájössz hogy kérdezni kell. Megdicséred magad. Megdicséred magad, hogy el tudod fogadni, hogy néha megdicsérheted magad. Megkérded mire van szükséged. Rájössz. Teszel valamit magadért.
5. Állsz a szekrény előtt. Azon gondolkodsz, hogy nassolni kellene. Bekapsz egy pár falatot, miközben azon agyalsz, vajon mire van szükséged. Teszel magadért. Megdicséred magad. Nem is voltál pocsékul. Ügyes vagy.
6. Állsz a szekrény előtt. Nassoláson gondolkodsz. Aztán azon, miért akarsz nassolni. Teszel magadért. Jól érzed magad, büszke vagy.
7. Arra gondolsz, nassolni kellene, elindulsz a szekrény felé. Megkérded magadtól, ugyan miért? Teszel magadért. Elégedett vagy.
8. Eszedbe jut, hogy nassolni kellene. El se indulsz semerre, csak megkérded magadtól, mire van valójában szükséged. Teszel magadért. Büszke vagy és elégedett (és jelentősen vékonyabb, mint az első pontoknál).

Nagyjából így néz ki a folyamat. És hidd el, meg fogsz érkezni a végére. De ne sürgesd magad, ne akard azonnal! Hagyj elegendő időt, hogy megismerd magad. Menni fog!

A szerzőről:

Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!

3 válaszok
  1. Nagy Zsuzsanna Katalin
    Nagy Zsuzsanna Katalin says:

    Gratulálok az irományhoz…hidegrázósan így történt minden…a folyamat…valami brutál élmény eljutni a tudatos szintre…es valóban, csak végigjárva a pontokat „munkával” ☺ Remek volt összeszedve látni..hiszem, segítség sokaknak!
    .

    Válasz

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

MIT TEHETEK TÚLEVÉS ELLEN?