Köteles vagyok megenni az ételt, amivel megkínálnak?

Hát persze, hogy nem! Ha ilyen sarkalatosan fogalmazunk, rögtön egyértelmű  a válasz.

Mégsem olyan egyszerű nemet mondani a kínálásra. Pedig sokszor érezzük, hogy ezt már nem kellene megenni, de a megkínáltak, eleszem, megeszem hagyomány erősebb.

Összegyűjtöttem 3 jellemző helyzetet és azt, hogy mit tehetsz:

1.Nem fér bele az étrendedbe:

Hónapok, évek óta másként étkezel, mint a többiek. Mégis minden közös étkezéskor téma, hogy miért nem veszel, miért nem kóstolod meg, miért különcködsz?
Ilyenkor viszonylag egyszerű nemet mondani, már csak dacból is. Köszönöm, még mindig nem kérek.

Bonyolódik a helyzet, ha a rokonok most szembesülnek először új étkezési stílusoddal. Egyszerűbbnek tűnne pár napra visszatérni a régi szokásokhoz, csak hogy kerüld a magyarázkodást.
Ez is egy megoldás, és választhatod ezt is. Főleg, ha úgy érzed igazából nem is szereted, amit csinálsz.
De választhatod azt is, hogy udvariasan, de határozottan visszautasítod az ételt. Ha szeretnéd pár mondatban kitérhetsz az okokra is.

2. Nem szereted azt az ételt, amivel kínálnak:

Sok emberrel megesik, hogy egyszer régen, zavarában, mert nem akart bunkó lenni, elfogadott, sőt meg is dicsért valamilyen kaját, ami egyáltalán nem ízlett neki. A rokonok pedig azóta is lelkesen készítik és kínálják, hisz ez a „kedvence”.
Ha te is ebbe a szerencsétlen helyzetbe kerültél, választhatod azt, hogy továbbra is megjátszod magad, illendőségből olyat eszel, amit nem is szeretsz, mert nem akarod felvállalni a konfliktust.

De lehet, hogy ez a konfliktus nem is létezik, lehet, hogy ha simán csak annyit mondasz: köszönöm, nem kérek, elfogadják és békén hagynak. Sőt, az is lehet, hogy ha elmeséled ezt a sztorit, ez lesz a generációkon át mesélhető vicces karácsonyi történet. Nem tudhatod, míg nem próbálod ki.

Persze lehet, hogy negatív visszajelzést kapsz. Lehet, hogy megsértődnek rád, amiért nem eszel.

Álljunk meg egy percre, most feltennék egy fontos kérdést:

Mennyire fontos annak az embernek a szeretete és véleménye, aki az után ítél meg téged, hogy eszel-e az általa kínált ételből?

Ez nem csak egy költői kérdés. Kérlek válaszold meg magadban. Tényleg múlhat-e a kapcsolatod minősége bármelyik emberrel azon, hogy eszel-e abból a kajából, amivel megkínált?
Az őszinte válasz a legtöbb esetben a nem. Ugyanúgy fog szeretni továbbra is. A benned élő elutasítástól való félelem mondatja azt veled, hogy inkább vegyél, csak nehogy megbántsd.

3. Egyszerűen csak nem kérsz többet:

Van úgy, hogy ehetnéd is, szereted is, de tele vagy. A jóllakottság azon szintjén, ami még nem fáj, de már biztosan elég. Halványan, vagy határozottan de érzed, hogy itt a határ, ami ezután jön, az a testednek már biztosan nem kell.

Ilyenkor a tökéletes válasz: a köszönöm, elég volt. És erre jön a tolakodó tukmálás, hogy ugyan, még egy kicsi belefér.

Most is azt mondom, amit mindig:
Ha úgy éred, hogy szeretnéd, vegyél, egyél. De alaposan gondolkodj el, tedd fel magadnak a kérdést, hogy „Ezt most miért eszem meg?”
Elvárásból, megszokásokból, már úgyis mindegy alapon ne egyél. Semmivel nem leszel kevesebb, ha abbahagyod az evést (vagyis de, pár grammal, amit nem hízol fel a felesleges étkezés miatt, és a lelkiismeret furdalásod is kisebb lesz).

Egy elmulasztott ízélmény adott pillanatban fontosnak tűnhet….. Arra kérlek, nézz magadba! Bánkódsz-e olyan miatt, hogy valamikor régen nem kóstoltál meg valami finomat? És amiatt, hogy többet ettél a kelleténél?

Ha úgy döntesz, hogy nem veszel, akkor pedig udvariasan, de határozottan állj ki magadért.

Mert a te tested, a te területed! Senki másnak nincs beleszólása abba, hogy mikor mit és mennyit eszel. Azért ne változtass, ne egyél másként, se többet, hogy más embereknek megfelelj. Legyenek azok a legközelebbi szeretteid, vagy a régen látott, kötekedő rokonaid.

Karácsonykor is, nagyon sok oka lehet annak, hogy többet eszel, mint amennyire a testednek szüksége van. De azért ne egyél, hogy mások elvárásainak megfelelj!

Te tudsz ételre nemet mondani? Mindenkinek? Mesélj!

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!