Az érzelmi evésről

Boldogság, hála, öröm, kíváncsiság, harag, düh, mérgesség, szomorúság, tehetetlenség érzés, félelem, frusztráció, szorongás, kiábrándultság, csalódottság és még számtalan sok érzelem…..

Egészen kis gyermekként, még képesek vagyunk az összes érzelmünk átélésére. Aztán, ahogy növekedünk, a családi és kulturális szabályok és hagyományok egyes érzelmeket erősítenek, másokat elnyomnak.

A kisfiúk ne szomorkodjanak,  de dühösek lehetnek.

A kislányok ne dühöngjenek, azzal viszont nincs baj, ha egy sírva fakadnak.

Ezek a legalapabb irányelvek, amik szinte mindenkinek ismerősek. Így indul el az érzelmek áttolása.

Vagyis nem a valódi érzelmeinket éljük meg, mert az tiltott, hanem helyette valami mást, amit szabad.

Csakhogy, amikor nem azt az érzelmet fejezzük ki, ami épp bennünk tombol, akkor nem tud megfelelően csökkenni az érzelmi nyomás, és a feszültség velünk marad. Ahogyan az érzelmet kiváltó alap probléma is.

Vannak olyan esetek, amikor a nem kifejezhető érzelem nem egy másik szabadon gyakorolható érzelemre tolódik át, hanem egy testi érzetre. Lehet ez heves szívdobogás érzet, légszomj, gyomor- vagy fejfájás, álmosság, szédülés és ami a számunkra a legérdekesebb, lehet éhség érzet is.

Ez azt jelenti, hogy a tiltott érzelem megjelenésekor éhséget érzünk. Magát az érzelmet nem, vagy csak alig észrevehetően, de az éhséget annál inkább észrevesszük. Elmesélek egy gyakori példát.

Ez a gyermek, aki bántalmazó családban nőtt fel, nem élhette meg szabadon a haragját.
Nem lehetett dühös az agresszorra, általában az apára, vagy nevelőapára. Egyszerűen nem volt biztonságos kifejezni a haragját vele szemben. Esetében a szomorúság sem volt megoldás, mert tudta, hogy az anyukájának fájna őt sírni látni. Éhesnek viszont szabadott lenni a családban. Anya annak mindig örült, ha éhes a gyermeke, mert akkor megetetheti, végre úgy érezhette, megfelelően gondoskodik róla. Ráadásul a nagyobb balhék után általában valamely szülő hozott valami édességet a gyerekeknek, így próbálva enyhíteni a feszültséget.
Tehát balhé után, dühösnek lenni tilos volt, de enni szabad. Sőt, ilyenkor be lehetett nyomni egy csomó nasit egyszerre és nem szólt miatta senki.
Gyorsan kialakult benne, hogy a düh, főleg a tehetetlen düh érzése helyett az éhség jelenjen meg.

A haragot, a dühöt, a mérgességet már nem is érzi, helyette édességre vágyik, csoki után sóvárog. Később már nem csak a szüleivel szemben, de senki más tekintélyszeméllyel szemben nem érez dühöt. Azt mondja, ő ilyen kompromisszumkereső, békés típus.
Nyeli a feszültséget, de soha nem szól vissza. Legyen szó őt ért iskolai igazságtalanságról, vagy párkapcsolati problémáról, egyenlőtlen barátságról vagy épp egy lehetetlen főnökről a munkahelyen. Amíg tud, mindent megtesz, hogy béke legyen, és amikor úgy érzi egyszerűen nincs tovább, akkor inkább magyarázat nélkül elmenekül a nehéz helyzetből.

Mindeközben eszik.
Főleg délután, esti órákban, főleg édességet. Kekszek, csokik, sütemények gyakran ijesztően nagy mennyiségben. Érzi, hogy valami nem oké, de elképzelése sincs róla, hogy mi. A túlevését egyszerű akaratgyengeségnek tudja be, amivel alátámasztja a gyermekkorában önmagáról kialakított negatív “te semmire nem vagy képes” képet. A harag meg nem is hiányzik neki, néha szokott kicsit mérges lenni, méltánytalan helyzetekben, de gyorsan túlteszi magát rajta. Az ő érzelmi evésének kulcsa a düh érzése lesz.

Erre a sablonra felhúzható a legtöbb érzelmi evés története. Nem kell, hogy bántalmazó család legyen. A legnagyobb szeretettel és jóindulattal is lehet érzelmileg megnyomorítani embereket. És ha enni szabad, és jó érzés, akkor viszonylag egyenes az út az érzelmi evés felé.

Ami jó hír, hogy tenni is lehet ellene. Elsősorban az éhség mögött meghúzódó érzelem felismerésével és átélésével. Ezt mondani nagyon könnyű, a kivitelezése azonban sok gyakorlást, kitartást és megfelelő támogató hátteret igényel.

Szerencsére kérhetsz és kaphatsz is segítséget. Érzelmek fejlesztésében nagyon hasznosak a pszichodráma csoportok. Ezen felül elsősorban szakértő lehetőleg pszichológus által vezetett egyéni vagy csoportos terápiák is nagyon hatékonyak lehetnek.

Az éhséged mögött meghúzódó érzelmek feltárásában segítségedre lehet a JóLeszek Érzelmi éhség Minitréningem.  Ha pedig az én segítségemet szeretnéd kérni, a konzultáció menüpont alatt részletesen tájékozódhatsz.

Egy dolgot tarts mindig észben: Ne kajával szeresd és ne megvonással büntesd magad!

A szerzőről:

Leskovics-Ortelli Andrea vagyok tanácsadó szakpszichológus, fogyókúrás terapeuta. Diplomáimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán és az ELTE tanácsadó szakpszichológus posztgraduális képzésén szereztem. Hivatásom, hogy segítsek visszaszerezni az embereknek a normális, szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott étkezés képességét.
Ha jobban szeretnél megismeri, olvasd el bemutatkozásom, vagy hallgasd meg a velem készült beszélgetést a Lánchíd rádió kettesben című műsorában.

Kérdésed van?

Tedd fel hozzászólásban, vagy írj a hello@leskovicsandrea.com-ra!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

MIT TEHETEK TÚLEVÉS ELLEN?